Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1906. június 4-én született Pécsett. 18 éves szabósegéd, mikor belépett a szakszervezetbe. Szülővárosában dolgozott a háború végéig. Akkor büntetőszázadba osztották be. de megszökött onnan.
A szovjet megszállás után szakszervezeti vonalon szakmaközi titkár, majd a szakszervezetek megyei titkára lett. Két alkalommal az Országgyűlés tagjává választották. 1947 szeptemberében a Parlamentben megbízták a jegyzői feladatok ellátásával. 1948 tavaszán az SZDP pártvezetősége tagja lett. 1949 szeptembere után kérte, hogy visszatérhessen eredeti szakmájához. 1950-ben kinevezték a budapesti Vörös Október Ruhagyár igazgatójának a helyettesévé. Egy évvel később igazgatója, majd – másfél évtized múlva – vezérigazgatója lett.
1956-ig az MDP Központi Vezetőségének póttagja volt (1948. június 14. és 1956. október 30. között), ezt követően a VII., majd a VIII. kongresszuson a Központi Revíziós Bizottság tagja lett.
1965 novemberében halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1906. július 3-án született Pécsett, egy Zsolnay Gyárban dolgozó kályhássegéd apa gyermekeként. Szabósegéd lett, s ebben a szakmában ismerkedett meg a szakszervezeti mozgalommal. 1921-ben került kapcsolatba a Magyarországi Szociáldemokrata Párttal, majd a szabók szakszervezetében tevékenykedett szülővárosában.
Baloldali beállítottságú, igen aktív munkásemberként részt vett a bérharcokban és a sztrájkokban. Ezért a második világháború során, 1944-ben büntetőszázadba került, ám onnan novemberben sikerült átszöknie a szovjet csapatokhoz. Itt a fogságban lévő magyar katonák között agitált, népszerűsítette a kommunizmus eszméjét.
Jóval a világháború befejezését követően tért csak haza, és jó szervezőként, agitátorként szakszervezeti vonalon helyezkedett el: Baranya megyei szakszervezeti titkár, ezt követően megyei gazdasági vezető titkár lett.
1947 augusztusában a Szociáldemokrata Párt Baranya és Tolna megyei listájáról került be az egyre súlytalanabbá váló országgyűlésbe, ahol a következő évben megválasztották országgyűlési jegyzőnek. Jegyzősége és politikai szerepvállalása ellenére az törvényhozásban csak igen ritkán szólalt fel. 1948. júniusban, a jobb érvényesülés érdekében, belépett a frissen megalakult kommunista pártba, a Magyar Dolgozók Pártjába. 1951 és 1956 között póttagja volt a párt Központi Vezetőségének.
Politikai pályája 1950-ben találkozott eredeti szakmájával, ugyanis az állampárt a Vörös Október Ruhagyár helyettes vezetői székébe, egy évvel később pedig vezérigazgatói székébe ültette; e pozícióban dolgozott haláláig. Az 1956-os forradalmat követően az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja lett, a Központi Revíziós Bizottságban kapott helyet.
1965. november 14-én halt meg szívroham következtében a fővárosban, temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor, a kommunista rendszer kiemelt tagjainak sírjai közt.
Életút, tisztségek:
1947. szeptember 16. – 1949. április 12. Országgyűlési képviselő a Szociáldemokrata Párt listájáról.
1947. szeptember 16. – 1953. május 15. Az Országgyűlés jegyzője.
1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1949. június 8. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő a Magyar Függetlenségi Népfront listájáról.
1950–1951: A Vörös Október Férfiruhagyár (VOR) vezérigazgató-helyettese.
1951 – 1965. november 14. A VOR vezérigazgatója.
1951. március 2. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének póttagja.
1959. december 5. – 1965. november 14. Az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
