Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1918. október 1-én Budapesten született. Édesapja villamoskocsi-vezető, édesanyja alkalmi munkás volt. 1936-ban érettségizett.
24 éves korában belépett a szociáldemokrata pártba, de kommunista röplapokat is terjesztett. A szovjet megszállás után részt vett a kommunista párt szervezésében. A Standard Gyárban (a későbbi Beloiannisz Híradástechnikai Gyárban) lett munkás, egyben a Gyár nőfelelőse, s a gyári pártbizottság tagja. 1947-ben az MKP XI. kerületi bizottságára került, 1949-től a pártbizottság egyik titkárává választották. Később pártfőiskolára küldték, melynek elvégzése után a budapesti pártbizottság osztályvezetője, később, 1952-től 64-ig, az egyik titkára lett. 1956 októberében a Köztársaság téri pártházat védte. Az MDP KV póttagja volt 1951. március 1. és 1956. október 30. között. 1956. november 4. után részt vett a párt újraszervezésében. 10 éven át volt a fővárosi tanács vb. elnökhelyettese, 1965-ben ment nyugdíjba. 22 éven át volt országgyűlési képviselő. 1970-80-ig tagja volt az MSZMP KEB-nek is. 1983 januárjában halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1918. október elsején született Budapesten, munkáscsaládban. Leánykori neve Sebestyén Irén. Alapfokú iskolái elvégzése után 1936-ban szerzett érettségit az evangélikus leánygimnáziumban. 1939-ig alkalmi munkákból tartotta fenn magát. 1942-ben belépett a Szociáldemokrata Pártba (SZDP). Párttagsága mellett aktívan támogatta az akkor mély illegalitásban lévő kommunistákat, leginkább röpcédulák terjesztésében vett részt. 1944 márciusától az SZDP egy szűkebb baloldali csoportjában dolgozott.
Az 1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), az év elejétől egyik szervezője volt a párt Budapest XI. kerületi szervezetének. Tagja lett a Magyar Nők Demokratikus Szövetsége XI. kerületi szervezetének, ahol szervezési-ügyvezetői vonalon tevékenykedett. A szervezet a II. világháborút követően a kezdeti jótékonysági szerepétől egyre inkább a politika felé sodródott, az MKP szócsöveként, a nem kommunisták elleni harc egyik platformjaként működött. Csikeszné érettségizett nőként, kiváló szervezőként a szervezet egyik fontos tagja lett a fővárosban. 1946–47-ben a budapesti Standard Gyárban betanított munkásként helyezkedett el; ő lett az üzem nőfelelőse, és a gyár pártbizottságába is beválasztották. Az ő feladata volt a munkásnők ideológiai képzése és a kommunista propaganda terjesztése.
Az erőszakos pártegyesítés után feljebb jutott a pártbeli ranglétrán: az időközben létrejött Magyar Dolgozók Pártja (MDP) XI. kerületi szervezetének titkára lett. A fővárosi pártbizottságon több feladatot is ellátott az évek során, tagja volt a végrehajtó bizottsági tagságnak, és vezetője a kommunista propaganda és cenzúra érvényesítése miatt kulcsfontosságú agitációs és propaganda osztálynak. 1952 áprilisában őt állították a Nagy-budapesti Pártbizottság egyik titkári posztjára. Ez a pozíciója kiemelte a fővárosi pártkáderek közül, akárcsak részvétele az MDP Központi Vezetőségében; a testületben a II. kongresszuson, 1951 elején nyert póttagságot. Személyében a Rákosi-korszak egyik befolyásos nőpolitikusát láthatja az utókor.
1949–50-ben elvégezte az egyéves Pártfőiskolát, 1952 és 1955 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karának történelem szakos hallgatója volt.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején támogatta egy olyan szervezet felállítását, amely a gyárakban, a munkásság körében „lerántotta volna a leplet” a forradalmárokról, és bemutatta volna „igazi” (értsd: reakciós, fasiszta) arcukat. Október 30-án aktívan részt vett a Budapesti Pártbizottság Köztársaság téri épületénél kialakult fegyveres harcban – hiszen ő volt az első titkár Mező Imre egyik helyettese. Megmenekülésének körülményei teljes bizonyossággal a mai napig nem tisztázottak; annyi biztos, hogy fogva tartóitól sikerült megszöknie valahol a fővárosi Rákóczi út környékén.
Az új párt, a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) mellett megalakulása pillanatában letette voksát, s az új hatalom számított is rá, nem tette – mint jó néhány egykori rákosistát – parkolópályára. Régi-új feladatként a fővárosi pártvezetés ügyeinek intézése tartozott hozzá: hét éven keresztül megmaradt budapesti pártbizottsági tisztségében. 1964 végétől 10 éven át ismét a Fővárosi Tanácsnál dolgozott, elnökhelyettesként.
1975-ös nyugdíjazását követően fokozatosan kiszorult a napi politikából, annak ellenére, hogy még 1949-ben szerzett országgyűlési képviselői mandátumát – ami igen súlytalan volt a korban – 1971-ig megtarthatta.
A politikától teljességgel visszavonulva, 1983. január 11-én halt meg a fővárosban. Temetésére a Kerepesi Temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor, a kommunista rendszer kiemelt tagjainak sírjai között.
Életút, tisztségek:
1942-től a Szociáldemokrata Párt, 1945. januártól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945-ben a Magyar Nők Demokratikus Szervezete Budapest XI. kerületi ügyvezetője.
1946. április – 1947. augusztus: A Standard Gépgyár betanított munkása.
1947. augusztus – 1948. január: Az MKP XI. kerületi pártbizottsága nőtitkára, káderese, szervezőtitkára.
1947. október – 1947. december: Elvégzi a három hónapos pártiskolát.
1948. január – 1949. október: Az MKP (1948. június 14-től MDP) Budapest XI. Kerületi Bizottságának titkára.
1949. május 15. – 1971. február 10. Országgyűlési képviselő. (Előbb a Magyar Függetlenségi Népfront nagy-budapesti, 1953-ban budapesti listáján, 1967-ben Budapest 65. számú egyéni választókerületében szerzett mandátumot.)
1949. október – 1950. október: Elvégzi az egyéves Pártfőiskolát.
1950. október – 1952. április 8. Az MDP Budapesti Bizottsága agitációs és propaganda osztályának vezetője.
1950. június 15. – 1954. december 7. Budapest Főváros Tanácsának tagja.
1951. március 2. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének póttagja.
1952. április 8. – 1956. október 31. Az MDP Budapesti Bizottságának titkára.
1956. november – 1964. december 18. Az MSZMP Budapesti Bizottságának titkára.
1957. május 17. – 1975. június 3. Budapest Főváros Tanácsa Végrehajtó Bizottságának (VB) tagja.
1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Revíziós Bizottságának tagja.
1964. december 18. – 1975. január 28. Budapest Főváros Tanácsa VB elnökhelyettese.
1970. november 28. – 1980. március 27. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagja.
