Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1920. szeptember 4-én született Budapesten munkáscsaládból. Édesapja famunkás volt. Kitanulta a vasesztergályos szakmát, 1936 és 1945 között a szakmájában dolgozott.
1945-ben az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt. gyári főbizalmija, majd az ÜB elnöke, később vállalati igazgatója lett. 1948–1950 között a Magyar Posta vezérigazgató-helyetteseként dolgozott.
1950-ben nehézipari, 1950–51-ben kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár, majd a kohó- és gépipari miniszter első helyettese lett. 1952–54 között a az MDP KV osztályvezetője volt. 1954-től 1956-ig, majd 1957 és 1963 között kohó- és gépipari miniszter volt. Az MDP KV tagja volt 1954. május 30. és 1956. október 30. között. 1958-ban a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei választókerületben országgyűlési képviselővé választották. Az MSZMP KB tagja volt 1959. december 5. és 1966. december 3. között.
1963-1977-ben a Ganz-Mávag Vagon- ás Gépgyár vezérigazgatója. 1980. május 6-án halt meg Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1920. szeptember 4-én született Budapesten. Apja famunkás, anyja gyári munkásnő volt. A szülők hat gyermeket neveltek.
Hat elemit végzett, majd 1935-ben vasesztergályos-tanonc lett, mégpedig Bukarestben. A család ugyanis a trianoni békediktátum után, a biztosabb megélhetés reményében, Romániába költözött. Segédlevele megszerzése után, 1938-tól a bukaresti Vulkán Gépgyárban, majd a Wolf Gépgyárban alkalmazták. 1940. novemberben, a második bécsi döntést követően települt vissza szülővárosába. Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Rt.-nél helyezkedett el szakmájában. 1942-től több alkalommal behívták katonának, 1944. novemberben alakulatától megszökött és a szovjet csapatok bevonulásáig Budapesten bujkált.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, az Oetl-gyárban szakszervezeti főbizalmi, majd az üzemi bizottság elnöke lett. 1948. márciusban megtették az akkor államosított gyár munkásigazgatójává. Ez év végétől már a Magyar Postánál dolgozott osztályvezető-helyettesként, majd posta-főigazgatóként, ami igen jelentős pozíciónak számított, hiszen a telefonvonalak, levelek ellenőrzését az államvédelem mellett a posta végezte.
1949 őszétől a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) egyéves Pártfőiskoláján tanult.
Pályája ezt követően ívelt felfelé: 1949-ben kinevezték posta-főigazgatónak, majd áthelyezték a Nehézipari Minisztériumba, s mindjárt államtitkárnak. 1950 végén a Kohó- és Gépipari Minisztériumba helyezték: itt is államtitkár, majd a miniszter első helyettese volt. Egy évvel később átkerült az MDP központi apparátusába, ahol megtették az Államgazdasági Osztály osztályvezető-helyettesének. Amikor pedig 1952 júliusában az osztályt kettéosztották, az egyik utód, az Ipari és Közlekedési Osztály vezetője lett. Féléves kitérőt tett a Minisztertanács apparátusában, majd osztályvezetői pozícióját visszakapta. 1954 májusában tagja lett az állampárt felső vezetésének, a Központi Vezetőségnek, októberben pedig, alig harmincnégy évesen, kinevezték a szovjet mintára iparosított ország kohó- és gépipari miniszterévé.
Csergő János egyike volt azon minisztereknek, akik Hegedüs András 1956. október 24-ig hivatalban volt kormányából kezdetben Kádárék alatt is helyükön maradtak: Apró Antallal és Marosán Györggyel együtt hárman voltak ilyenek. Csergő 1963 tavaszáig maradt posztján. Ezt követően megkapta az egyik legnagyobb iparvállalat, a Ganz-MÁVAG vezérigazgatói székét. Innen vonult nyugdíjba 1977-ben.
1959. december 5-től – ugyan csak póttagként – ott ült az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságában is; már vállalati vezérigazgató volt, amikor megkapta a teljes jogú tagságot. Bár korábban miniszterként irányította ágazatát, gépészmérnöki diplomát csak 1968-ban szerzett a miskolci Nehézipari Műszaki Egyetemen.
Az 1953. május 17-i országgyűlési választásokon a Magyar Függetlenségi Népfront Borsod-Abaúj-Zemplén megyei listáján pótképviselőnek választották; 1957 tavaszán hívták be képviselőnek. A borsodi választókerületben 1967-ig megőrizte képviselői mandátumát.
Budapesten halt meg 1980. május 6-án.
Életút, tisztségek:
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1948. március – 1948. november: Az Oetl Antal Vasöntöde és Gépgyár Nemzeti Vállalat igazgatója.
1948. november – 1949. augusztus 6. A Posta-Vezérigazgatóság üzemgazdasági osztályának helyettes vezetője.
1949. augusztus 6. – 1950. augusztus 4. Posta-főigazgató.
1950. augusztus 4. – 1950. december 16. Nehézipari minisztériumi államtitkár.
1950. december 16. – 1951. január 27. Kohó- és gépipari minisztériumi államtitkár (a gépipart felügyeli).
1951. január 27. – 1951. november 16. A kohó- és gépipari miniszter első helyettese.
1951. december – 1952. szeptember 11. Az MDP Központi Vezetősége (KV) Államgazdasági Osztályán (1952 júliusától: Ipari és Közlekedési Osztályán) az ipari termelésért felelős osztályvezető-helyettes.
1952. június: A Népgazdasági Tanács, egyidejűleg a Minisztertanács Államgazdasági Bizottságának tagja.
1952. szeptember 11. – 1952. november: Az MDP KV Ipari és Közlekedési Osztályának vezetője.
1952. november 14. – 1953. július 17. A Minisztertanács Elnöksége nehézipari csoportjának titkára.
1953. május 17. Pótképviselőnek választják az Országgyűlésbe.
1953. július – 1954. október 9. Az MDP KV Ipari és Közlekedési Osztályának vezetője.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1954. október 9. – 1956. október 31. Kohó- és gépipari miniszter.
1956. november 7. – 1957. május 9. A Kohó- és Gépipari Minisztérium megbízott vezetője.
1957. május 9. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.
1957. május 9. – 1963. március 20. Kohó- és gépipari miniszter.
1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1963. március 20. – 1977: A Ganz-MÁVAG Mozdony-, Vagon- és Gépgyár vezérigazgatója.
1966. december 3. – 1980. március 27. Az MSZMP KB tagja.
1968. június: Gépészmérnöki diplomát szerez.
