Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1922-ben született. Apja lengyári munkás. 1945 előtt molnársegédként dolgozott.
1945-ben belépett a kommunista pártba és a 6. hadosztály nevelőtisztje lett. 1947 tavaszán háromszáz kommunista tiszttársával együtt átvették a HM hivatásos tiszti állományába, majd a Honvédelmi Minisztérium pártalapszervének titkára lett. 1948-ban a Szovjetunió Páncélos és Gépesített Csapatok Akadémiáján kezdett tanulni. 1953-ban kiváló minősítéssel végzett. 1956 őszén megszervezte az első karhatalmi ezredet, amelynek parancsnoka lett. 1957-ben kinevezték a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává. 1963-ban a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, honvédelmi miniszterhelyettes. 1966-ban a honvédelmi miniszter első helyettese. 1973-tól a HM államtitkárává nevezték ki. Vezérezredesként ment nyugdíjba 1985-ben.
1966. december 3. és 1985. március 28. között KB-tag.
Kommunizmuskutató Intézet
1922. június 22-én született Tany községben (ma Tôň, Szlovákia; 1920 előtt Komárom vm.); szülei gyári munkásként dolgoztak. Nyolc osztályt végzett. 1936-tól napszámos volt, 1938-ban molnárinas lett a dél-komáromi Gőzmalom Rt., majd segéd a budapesti Király Malom alkalmazásában.
1940 őszén belépett a Nyilaskeresztes Pártba. (Ezt a tényt életrajzi vázlatai nem említik.) Utóbb, már 1951-ben, „szigorú megrovás” pártbüntetésben részesült, mert korábbi önéletrajzaiban elhallgatta, hogy nemcsak egyszerűen párttag, hanem járási ifjúsági vezető is volt a hungarista pártban.
1943–44-ben tényleges sorkatonai szolgálatot teljesített a hátországban; utolsó rendfokozata szakaszvezető volt. 1945 tavaszán átvették a „demokratikus hadseregbe”. A fegyverszüneti egyezmény ételmében frontra küldött 6. hadosztály kötelékében Ausztriában szolgált. Belépett a Magyar Kommunista Pártba. Két év múlva hivatásos állományba került. Nevelőtiszti beosztásba helyezték, 1947 őszétől már a Honvédelmi Minisztérium Nevelési Osztályán szolgált, majd a Honvédség Nevelési Alcsoportfőnökségén lett osztályvezető-helyettes.
Katonai képzettségét Moszkvában szerezte, ahol elvégezte a páncélos és gépesített csapatok Sztálin nevét viselő akadémiáját. A felsőfokú iskola elvégzését követően maga is tanítani kezdett: 1953-tól három éven át volt a Honvéd Akadémián a páncélos tanszék vezetője. 1953 áprilisában alezredessé léptették elő. Első csapatparancsnoki szolgálatát 1956 nyarán kezdte Kecskeméten: kinevezték a III. lövészhadtest 5. gépesített hadosztályának parancsnokává.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc napjaiban hadosztályának alakulatai a Duna–Tisza közén és Budapesten hajtottak végre harcfeladatokat. (A megtorló akciók szervezésében szolgálati elöljárója, a hadtestparancsnok Gyurkó Lajos vezérőrnagy járt elöl.) Október 30-án hadosztályával Budapestre rendelték, és megbízták az akkor kialakított három (a régebbiek összevonásával kialakított) katonai-karhatalmi körzet egyikének („Mátyás”-körzet) vezetésével. Csémi hadosztályának körzetéhez tartozott Pestnek a Rákóczi és a Kerepesi úttól északra eső része. Az ő feladatuk volt például a Parlament, a pártközpont, a szovjet nagykövetség és más fontos objektumok védelme.
A szovjetek által hatalomra segített Kádár-kormány elsőrendű és legfontosabb feladatának tekintette hatalmának fegyveres biztosítását. Ennek érdekében mindjárt az első ülésén, november 7-én határozott „az 1. sz. Budapesti Forradalmi Ezred” (azaz a honvéd karhatalom) felállításáról. A fővárosban végül három karhatalmi ezred alakult, az első november 10-én – ennek parancsnokságát Csémi alezredesre bízták. Feladatuk volt a felkelőcsoportok felszámolása, az üzemi őrségek szétzavarása, a rend akár erőszakos eszközökkel történő fenntartása. A Kádár-kormány mellett kiálló úgynevezett „vörös zászlós tüntetésen” is erős volt a karhatalmi biztosítás, a Nyugati pályaudvarhoz éppen Csémi ezredét vezényelték. A kibontakozó spontán ellentüntetést a karhatalom szétkergette, a tömegre leadott sortűzben négyen meghaltak.
1957. január végén kinevezték a Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnokává; 1961 augusztusáig maradt ebben a pozícióban. Ekkor viszont nagyot lépett felfelé: nemcsak tábornok lett (ez természetes volt), de a hadsereg átszervezésének során az 5. hadsereg parancsnokává is kinevezték. (A Magyar Néphadsereg békehadrendjében ez volt az egyetlen hadsereg.) Kinevezése felzúdulást váltott ki bizonyos minisztériumi körökben és a Politikai Főcsoportfőnökségen: paradox módon, éppen azoknak nem tetszett Csémi, akikkel együtt szolgált a karhatalomban, de nálánál jóval keményvonalasabbak voltak. Felemlegették az életrajzában található „foltokat” (értsd: nyilas múltját), karrieristának és revizionistának nevezték, valamint felrótták neki, hogy a második, november 4-én kezdődött szovjet intervencióig tulajdonképpen rokonszenvezett a felkelőkkel. Csémi kinevezése természetesen érvényben maradt, a csoport hangadóit eltávolították a Néphadseregből, némelyeket elítéltek.
1963 áprilisában még feljebb jutott: tíz évre ő lett a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, és beosztásából fakadóan Czinege Lajos honvédelmi miniszter helyettese. 1966-ban altábornaggyá nevezték ki és tagja lett a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának.
1969 októberében, a Varsói Szerződés (VSZ) Politikai Tanácskozó Testülete tavaszi döntése alapján, átszervezték a tagállamok egyesített fegyveres erőinek vezetését: a tagállamok tényleges helyetteseket delegálhattak a (természetesen mindig szovjet) főparancsnok mellé. A magyar helyettes, már a miniszter első helyetteseként, vezérkari főnöki beosztása meghagyásával, Csémi Károly lett.
Utolsó beosztásában, 1973 novemberétől a Honvédelmi Minisztérium államtitkáraként tevékenykedett, és továbbra is betöltötte a VSZ Egyesített Fegyveres Erői főparancsnokának magyar helyettesi posztját. 1978 novemberében megkapta vezérezredesi kinevezését.
1984 decemberében nyugállományba helyezték. 1992. június 7-én hunyt el Budapesten.
Életút, tisztségek:
1940. november – 1941. június: A Nyilaskeresztes Párt tagja, járási ifjúsági vezetője.
1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1947–1949: Hivatásos katona, nevelőtiszt.
1949–1953. A Szovjetunióban a Sztálinról elnevezett Páncélos és Gépesített Csapatok Akadémiája hallgatója.
1953. április 4. Alezredessé léptetik elő.
1953 – 1956. nyár: A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia Páncélos Tanszékének vezetője.
1956. nyár – 1957. január 24. Az 5. gépesített lövészhadosztály parancsnoka.
1956. október 30. – 1956. november 10. Az észak-pesti („Mátyás”) katonai körzet parancsnoka.
1956. november 10. – 1957. január 24. Az 1. honvéd karhatalmi ezred parancsnoka.
1957. január 24. – 1961. augusztus 1. A Zrínyi Miklós Katonai Akadémia parancsnoka.
1957. április 4. Kinevezik ezredessé.
1961. augusztus 1. Kinevezik vezérőrnaggyá.
1961. augusztus 1. – 1963. május 20. A Magyar Néphadsereg 5. (egyetlen) hadseregének parancsnoka.
1963. május 20. – 1973. január 19. A Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, a honvédelmi miniszter helyettese.
1966. Kinevezik altábornaggyá.
1966. december 3. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1969. október 1. – 1973. január 18. A honvédelmi miniszter első helyettese.
1973. január 18. – 1984. december 6. A Varsói Szerződés tagállamai egyesített fegyveres erői főparancsnokának magyar helyettese.
1978. november 6. Kinevezik vezérezredessé.
1973. november 6. – 1984. december 6. Honvédelmi minisztériumi államtitkár.
