Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1911. november 20-án született, Makón. Szülei parasztok voltak, négy fiatalabb testvére született. Két testvére fiatalon meghalt, öccse asztalos, húga előbb cseléd, aztán villamosvezető lett. Apja elesett az első világháborúban. Brutyó ezért tizenkét éves korában mezőgazdasági cselédnek szegődött, 1926-tól napszámos lett, majd ácsinas volt. 1930-ban szabadult fel. 1945-ig ácssegédként dolgozott. 1932-ben Budapestre költözött.
1933-ban belépett a kommunista befolyás alatt álló Magyar Építőmunkások Országos Szövetségébe (MÉMOSZ). Kötetünk szereplői közül itt ismerkedett meg Apróval . 1934-től a MÉMOSZ ácsszakosztályának vezetőségi tagja, jegyző lett. Ekkor kapcsolódott be az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (a KMP féllegális szerve) tevékenységébe. Ennek révén jutott el a KMP-be, 1931-ben. 1935-ben tagja lett az építőmunkás sztrájkbizottságnak (Apróval , Rajkkal és másokkal). 1936-tól a MÉMOSZ központi választmányának tagja (a MÉMOSZ alelnöke Somogyi ). 1937-ben megnősült, két gyermeke született."A felszabadulás napjaiban Csillaghegyen szerveztem a kommunista pártot, s annak vezetőségi tagja lettem. Majd részt vettem a demokratikus rendőrség megalakításában. 1945 őszén megválasztottak a csillaghegyi pártszervezet titkárának. 1946-ban pártiskolára küldtek, ezután az MKP szentendrei járási titkárává választottak. [...] A járási titkári funkcióból csakhamar [1947-ben -Ny.A.] az MKP Központi Vezetőségének apparátusába kerültem. Itt 1949 márciusáig instruktorként dolgoztam. Az én instruktori munkám főleg az ország akkori legelmaradottabb vidékére, Szabolcs és Szatmár megyére terjedt ki." Ekkor ismerkedett meg Aczéllal . Ezután rövid időre a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetségébe (DÉFOSZ) került. 1950 március 16-án választották meg a MÉMOSZ főtitkárhelyettesévé, feladata többekkel együtt a Politikai Bizottság 1949. augusztus 11-ei, MÉMOSZ-ról hozott határozatának végrehajtása volt. 1950 őszén "mint főtitkárhelyettest, engem bíztak meg az épülő Dunai Vasmű és [...] Sztálinváros [...] építői körében folyó szakszervezeti munka irányításával". 1951 január 27-től az építésügyi miniszter helyettese. "[...] a munkaügy, az oktatás, a személyzeti munka, az anyagellátás és gépesítés tartozott a hatáskörömbe". 1955. július 30-án az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke lett. "Ebben az időben a szakszervezet elnöke töltötte be azt az operatív jellegű munkakört, amit most a főtitkár." E minőségében a SZOT Elnökségének is tagja.
"Az ellenforradalom viszontagságos időszakában szinte állandóan az építők szakszervezete székházában tartózkodtam egy is csoporttal. Néhány szakszervezeti vezetőn kívül régi harcosokkal és fiatal, lelkes szervezett munkásokkal védtük szakszervezetünket, annak egységét. [...] 1956 decemberében megbíztak, vállaljak részt a párt és a kormány melletti politikai tüntetés megszervezésében." Az országos pártértekezleten (1957 ) KB-tag lett.
"1959. november 5-én a SZOT VI. teljes ülésén a SZOT főtitkárává választottak. Új tisztségbe kerülésem azzal függött össze, hogy Gáspár Sándor elvtársat, a SZOT főtitkárát az MSZMP VII. kongresszusát megelőzően a Budapesti Pártbizottság első titkárává választották meg. [...] Megválasztásom váratlanul ért. Nem gondoltam, hogy valaha ilyen magas tisztségbe jelölnek. [...] Nagy bátorítást, segítséget kaptam e nehéz periódusban Kádár János elvtárstól, aki bíztatott, és megerősített. Elmondta, hogy pártunk a lenini elveknek megfelelően bízik a szakszervezetekben dolgozó elvtársakban, munkájukat fontos pártmegbízatásnak tekinti. Kádár elvtárs személy szerinti bizalmáról és támogatásáról is biztosított. Sok segítséget kaptam Gáspár elvtárstól, akivel nemcsak jó elvtársi munkakapcsolat, hanem őszinte emberi barátság is összefűzött." "Sokat tanultam, belekerültem a nagypolitikai vérkeringésbe, a hazai és a nemzetközi munka során értékes politikai tapasztalatokra tettem szert, sok-sok emberrel hozott össze a közös munka." Sok vitája volt Fock gazdaságpolitikai KB-titkárral. A VIII. kongresszuson (1962 ) a Politikai Bizottság póttagja lett. 1965. június 28 -án főtitkári tisztét Gáspárnak adva a SZOT elnöke lett.
"A IX. pártkongresszus előtt - 1966 őszén - Kádár János elvtárs beszélgetésre hívott meg a KB székházába. Ekkor még a SZOT elnöke voltam. Kádár elvtárs a beszélgetés során elmondta, hogy a közelgő pártkongresszuson párttisztségre akarnak jelölni: a Központi Ellenőrző Bizottság elnökének javasolnak. Ebben az időben ezt a tisztséget Nógrádi Sándor elvtárs [...] töltötte be. Sajnos Nógrádi elvtárs ekkor már súlyos beteg volt, állapota egyre rosszabbodott, s mind nehezebben tudott eleget tenni a megbízatásnak. Így esett rám a választás.
Megvallom, nemcsak meglepetéssel, hanem szorongással is fogadtam Kádár elvtárs közlését. Nem attól féltem, hogy majd a KEB elnökeként szigorúbb normák szerint kell élnem. Sokkal inkább attól, hogy ennek a testületnek a munkája és személy szerint az én megbízatásom is nagy lelkiismereti feszültségekkel jár. Hiszen ebben a munkában rendszeresen ítélkezik a Központi Ellenőrző Bizottság egy-egy párttag felett. Továbbá bennünk, régi párttagokban, pártmunkásokban akkoriban a KEB egy kicsit misztifikáltan élt. A pártmunkának elég zárt területe volt ez, amit éppen ezért a párttagság nagy része - beleértve magamat is - nem ismert, titokzatosnak, rejtelmesnek fogott fel.
Kádár elvtárs igyekezett megnyugtatni, meggyőzni arról, hogy ehhez a funkcióhoz semmiféle különleges dologra nincs szükségem. Nélkülözhetetlen viszont a politikai szilárdság, az igazságosság, a jó ítélőképesség, és a kommunista humanitás. Megpróbáltam a kongresszusig barátkozni az új feladat gondolatával." A IX. kongresszuson (1966 november ) a Központi Ellenőrző Bizottság elnöke lett, és kikerült a Politikai Bizottságból és a KB-ból. (Az akkor érvényes szervezeti szabályzat szerint a KB és a KEB egymástól független testületek.) December 19-én mondott le SZOT elnöki tisztéről, de a SZOT Elnökség tagja maradt. "Örültem a megtiszteltetésnek és a bizalomnak, de a kétségeim továbbra sem oszlottak el. Egyszer Kádár elvtársnak is megemlítettem, hogy a KEB-nél folyó munka milyen nehéz számomra, s mennyit vajúdom egy-egy döntés során, s mennyire nem érzem 'testhezállónak' ezt a funkciót. Kádár elvtárs erre azt válaszolta, hogy ez a jó. Hiba lenne, ha valaki ebben a tisztségben nem érezne nehézséget, nem lennének konfliktusai, vívódásai, hanem lélektelenül végezné ezt a munkát."
"Ennek a sokirányú és nehéz megbízatásnak azért tudtam megfelelni, mert mindvégig élveztem a KEB tagjainak a bizalmát, a támogatását, azt, hogy mellettem állnak, és sikerült a legteljesebb összhangban dolgoznunk a Központi Bizottsággal, a Politikai Bizottsággal, a KB Titkárságával." "Hogy ez az összhang minél teljesebb legyen, a KEB titkárával együtt részt veszünk a KB ülésein. Jómagam pedig a Politikai Bizottság kéthetenként tartott tanácskozásain is jelen vagyok. [...] A KEB döntéseiről tájékoztatja a Politikai Bizottság tagjait" "[...] az egyes pártfegyelmi vizsgálatokat a KEB apparátusában dolgozó pártmunkások folytatják le, több esetben egy-egy KEB-tag is részt vesz a vizsgálatban. Annak lezárása után előterjesztést készítenek a KEB számára. Ezt a (KEB) Titkárság és a KEB megvitatja."
A KB 1982 június i ülésén nyugdíjazták, és beválasztották a KB-ba, melynek tagja maradt egészen 1987. január 10-én bekövetkezett haláláig.
Kommunizmuskutató Intézet
1911. november 20-án született Makón (Csongrád vm.), nincstelen mezőgazdasági zsellérek gyermekeként. Édesapja a háborúban elesett, édesanyja egyedül nevelte három testvérével. Öt elemit végzett, majd cselédként szolgált. Kitanulta az ácsmesterséget. 1930-ban, édesanyja halála után Budapestre költözött, s itt szakmájában dolgozott. 1933-ban belépett az építőmunkások szakszervezetébe (MÉMOSZ). Hamarosan az ács szakosztály vezetőségi tagja, majd 1936–1937-ben a szakszervezet központi vezetőségének tagja lett. Az Egyesült Szakszervezeti Ellenzéken keresztül kapcsolatba került az illegális kommunista párttal.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), a párt csillaghegyi, majd 1946-tól szentendrei járási szervezetének titkára lett.
Az 1947-es választások idejétől az MKP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályán volt pártinstruktor. 1948 júniusától az egyesített munkáspárt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) központi apparátusában dolgozott. 1949 tavaszán a Dolgozó Parasztok és Fölmunkások Országos Szövetsége KV-titkára lett.
Ebből a pozíciójából 1950 tavaszán az immár a párt közvetlen irányítása alá rendelt, valóságos érdekvédelmi funkcióitól megfosztott, iparági alapon átszervezett építőmunkás-szakszervezet (1950. december 9-től Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezete) főtitkár-helyettesi székébe került. Visszaemlékezései szerint feladata az épülő Sztálinvárosban (akkor még Dunapentele), illetőleg a Dunai Vasműben folyó szakszervezeti munka irányítása volt. A kiemelt beruházásként kezelt városépítés csak és kizárólag elvhű kommunisták felügyelete alatt történhetett, s nem volt ez másként a városban működő szakszervezetekkel sem.
Mint kipróbált, több helyen már bizonyított kommunistát, 1951 elején áthelyezték az államapparátusba, miniszterhelyettes lett az Építésügyi Minisztériumban. Több mint négy éven keresztül volt a minisztérium második embere. 1955 tavaszán visszakerült anyaszakszervezetéhez, ahol az elnöki, utóbb a főtitkári tisztséget töltötte be.
A Kádár-rendszer berendezkedése idején tevékenyen részt vett az állampárti szakszervezetek újjászervezésében, a diktatúra kiszolgálásában. Érdemei elismeréséül 1957 végén bekerült a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Központi Bizottságába. Két évvel később a Szakszervezetek Országos Tanácsa elnökségi tagjává választották; a hatvanas évek első felében főtitkára, majd 1965-től bő egy évig elnöke is volt a Szaktanácsnak. 1962 és 1966 között, tisztségéből fakadóan, póttagként ott ült az MSZMP Politikai Bizottságában is.
1966 decemberében megtették a párton belül formálisan jelentős hatalommal járó, valójában inkább címzetes pozíciót jelentő Központi Ellenőrző Bizottság elnökévé. Tisztségét 16 éven át megőrizte, majd 1982. júniusban nyugdíjazták. Ezt követően visszakerült az MSZMP KB-ba, amelynek haláláig tagja maradt.
1958 novemberétől haláláig országgyűlési képviselő volt. 1967. március 19-ig a Hazafias Népfront budapesti és Nógrád megyei listájáról került be, majd 1967-től 1980. március 6-ig Nógrád megye 1. számú, majd 2. számú egyéni választókerületében jutott mandátumhoz.
Budapesten halt meg, 1987. január 10-én. Temetésére a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1937: Az Építőipari Dolgozók Szakszervezete Központi Vezetőségének (KV) tagja.
1945 – 1987. január 10. A Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945 őszén Bp-Csillaghegyen az MKP szervezője és helyi vezetője.
1946: Két hónapos pártiskolát végez.
1946 – 1947. szeptember: Az MKP Szentendre Járási Bizottságának titkára.
1947. szeptember – 1949. április: Az MKP Központi Vezetősége (KV) Szervezési Osztályának (1948 júniusától az MDP KV Szervezési és Instruktori Osztályának) Szabolcs és Szatmár-Bereg megyéért felelős instruktora.
1949. április – 1950. március: A Dolgozó Parasztok és Fölmunkások Országos Szövetsége KV-titkára.
1950. március – 1951. január: A Magyarországi Építőipari Munkások Országos Szövetsége (MÉMOSZ) főtitkárhelyettese.
1951. január 26. – 1955. július 19. Az építésügyi miniszter helyettese.
1955. július 20. – 1966. december 3. Az Építő-, Fa- és Építőanyag-ipari Dolgozók Szakszervezetének (ÉFÉDOSZ) elnöke, 1956. novembertől titkára, majd 1957. februártól főtitkára.
1957. június 29. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1958. március 2. – 1987. január 10. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Elnökségének tagja.
1958. november 16. – 1987. január 10. Országgyűlési képviselő.
1959. november 5. – 1965. június 28. A SZOT főtitkára.
1961. október 7. – 1963. március 21. Az Elnöki Tanács tagja.
1962. november 24. – 1966. december 3. Az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja.
1965. június 28. – 1966. december 19. A SZOT elnöke.
1966. december 3. – 1982. június 23. Az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának elnöke.
1982. június 23. – 1987. január 10. Az MSZMP KB tagja.
1986. november 20. – 1987. január 10. Az MSZMP KB Káderpolitikai Bizottságának tagja.
