Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Gépészmérnök, akadémikus. Távközléssel, űrkutatással foglalkozott. Az MTA Űrkutatási Bizottságának elnöke, később a TÁKI igazgatója.
Az MSZMP KB tagja volt 1970. november 28. és 1975. március 22. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1909. december 3-án született Budapesten. Középfokú iskolái elvégzését követően a Budapesti Műszaki Egyetem elődjére, József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre iratkozott be, ahol 1937-ben szerzett gépészmérnöki oklevelet. Első munkahelye a Posta Kísérleti Állomás volt, ahol főmérnökként tevékenykedett 1938-tól. Az 1940-es évektől számos tudományos munka, kutatás fűződött a nevéhez, amelyek közül kiemelkedett a távolbalátó vevőkészülék, a későbbi televízió elődje.
Az ország szovjet megszállását követően a kommunista párt tagja lett. 1949-ben akadémiai tagsággal és Kossuth-díjjal jutalmazták. Számos alkalommal képviselte a Rákosi-féle Magyarországot külföldön, például ő írta alá a rövidhullámú frekvenciák elosztásáról szóló szerződést Mexikóban.
1950-ben a párt – valójában Moszkva – kinevezte a szovjetek számára haditechnikát fejlesztő és kutatásokat végző Távközlési Kutató Intézet (TÁKI) igazgatóhelyettesévé, ami teljességgel bizalmi állásnak számított. A hidegháború éveiben egy haditechnikát – zömében radarokat – fejlesztő intézet vezetését megbízható emberre bízták.
Személyéről sokat elárul, hogy az 1956-os forradalom és szabadságharc idején a TÁKI helyettes vezetőjeként nem engedélyezte kommunistaellenes szórólapok sokszorosítását az intézetben. A szovjet csapatokkal levert forradalmat követően a Kádár János vezette Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) is igényt tartott szolgálataira.
Pályája a hatvanas évekre emelkedett komoly magasságokba: az MTA főtitkárhelyettese, majd a következő évtizedben a tudományos testület alelnöke volt, és ő lett a TÁKI tudományos igazgatója. Az 1960-as évek közepén egy űrkutatási programot vezető kormánybizottság tagjává jelölte a párt. Az Állami és Kossuth-díj Bizottságnak is ez időtől volt tagja, a díjazottak személyére ő is javaslatokat tehetett. Személyes közbenjárására valósult meg a Ferenc-hegyi műholdmegfigyelő állomás 1965-ben, amelynek feladata az ellenséges, imperialista (értsd: amerikai) műholdak megfigyelése volt. Kiemelt pozíciója miatt az MSZMP X. kongresszusán beválasztották a Központi Bizottságába; ezzel az ország politikai vezetőinek szűkebb körébe is bekerült.
Kutatómunkájával párhuzamosan a Budapesti Műszaki Egyetemen oktatott megbízott előadóként. 1966-tól haláláig ő töltötte be a Nemzetközi Rádiótudományi Unió magyar nemzeti bizottságának elnöki tisztét, tagja volt a Tudományos Uniók Nemzetközi Tanácsa nemzeti bizottságának, a Műszaki Kutatásokat Koordináló Tanácsnak, valamint a Híradástechnikai Tudományos Egyesület Elnökségének.
Az állampárt 1975-ös kongresszusán kikerült a KB-ból, és fokozatosan háttérbe szorult. 1977-es nyugdíjazását követően visszavonultan élt 1987. február 7-i haláláig. Temetésére a Farkasréti temető Urnaházában került sor, több egykori akadémikus mellett.
Életút, tisztségek:
1937: Gépészmérnöki oklevelet szerez a József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen.
1938–1950: A Posta Kísérleti Állomás fejlesztőmérnöke, majd osztályvezetője.
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1949. március 15. Megkapja a Kossuth-díj II. fokozatát.
1949. október 31. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) levelező tagja.
1950–1970: A Távközlési Kutató Intézet (TÁKI) igazgatóhelyettese.
1955. október – 1956. május 30. Az MTA (ideiglenes jelleggel megbízott) titkára (főtitkárhelyettese).
1956. március 15. Másodszor is megkapja (ezúttal megosztva) a Kossuth-díj II. fokozatát.
1956. május 30. – 1960. április 14. Az MTA titkára.
1958. november 28. Az MTA rendes tagja.
1960. április 14. – 1964. április 24. Az MTA főtitkárhelyettese.
1962–1987: Az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság tagja, majd elnökségi tagja.
1962–1987: A Tudományos és Felsőoktatási Tanács tagja.
1963–1984: Az Állami és Kossuth-díj Bizottság tagja.
1964. április 24. – 1967. május 5. Az MTA Elnökségének tagja.
1964. június 26. – 1970. február 4. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának titkára.
1970. február 5. – 1973. június 19. Az MTA Műszaki Tudományok Osztályának elnöke.
1970–1976: A TÁKI tudományos igazgatója.
1970. november 28. – 1975. március 22. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1973. május 11. – 1976. május 7. Az MTA alelnöke.
1976. május: Megkapja az Akadémiai Aranyérmet.
