Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1915. október 29-én született Hódoscsépányban. Tizennégy gyermekes bányászcsaládból származott.
A királdi szénbányaüzemben kezdettel dolgozni. 1939-től 1943 tavaszáig katona volt. 1944 decemberében részt vett az MKP helyi szervezetének szervezésében, majd annak vezetőségi tagja lett. 1945 májusában a bányászszakszervezet központi vezetősége tagjának választották. 1946-ban az Ózd körzeti bászászszakszervezet titkára lett. 1948-50-ban az MDP Borsod megyei Pártbizottsága ipari osztályvezetője volt. Ezután elvégezte az egyéves pártfőiskolát, majd 1951-től a bányászszakszervezet főtitkára lett. Az MSZMP KB tagja volt 1959. december 5. és 1966. december 3. között. 1967 januárjában a SZOT elnökévé választották. 1958-67 között országgyűlési képviselő, 1958-69 között a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja volt. 1970. március 27-én hunyt el Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1915. október 29-én született Hodoscsépányban (Borsod vm., 1978 óta Ózd része), egy tizennégy gyerekes bányászcsalád elsőszülött fiaként. Elemi iskolája elvégzését követően két osztályt járt ki a polgári iskolában, majd ezt követően kétkezi munkásként dolgozott. Később, apja példáját követve, a bányaiparban helyezkedett el csillésként, majd 1938-tól vájárként a királdi bányában.
A második bécsi döntést követő határmódosulások előidézte helyzetben sorkatonaként részt vett az erdélyi bevonulásban. 1942 márciusától a keleti fronton a Magyar Királyi Honvédség 2. hadseregének katonájaként vett részt a Don-menti harcokban. Miután hazatért, és a szovjet Vörös Hadsereg már magyar területen harcolt, belépett a Magyar Kommunista Pártba.
1944 tavaszán egyik szervezője volt a királdi bányászok megnövekedett munkaterhek miatti tiltakozásainak, november végétől pedig – miután megtagadta a bevonulási parancsot – több hétig a bányában bujkált, ahonnan csak a szovjet csapatok december közepén történt bevonulásakor jött elő. Irányításával szerveződött a kommunista párt helyi szervezete, amelynek vezetőségi tagja lett. Az év tavaszán részt vállalt a szakszervezeti mozgalomban Királdon, majd májusban a Bányász Szakszervezet Központi Vezetőségébe is beválasztották. Megbízhatósága miatt a kommunista párt 1946-ban három hónapos pártiskolára küldte; ennek elvégzése után a Borsod megye első számú bányászati felelőse lett.
1950–1951-ben elvégezte a káderek számára létrehozott, gyorsított képzést nyújtó Pártfőiskolát, ezt követően pedig a Magyar Függetlenségi Népfront Országos Tanácsa tagjaként a megye vezetésébe is bekerült.
Az ötvenes évek Magyarországán a szakszervezet vezetőjeként a hazai bányászok első számú vezetője volt. Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően tevékenyen részt vett a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) szervezésében. 1958-ban tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulása 50. évfordulójának méltó előkészítésével megbízott bizottságnak. A régi-új állampárt, az MSZMP az Országgyűlésbe is beültette, s továbbra is szakszervezeti vonalon számított vezetői munkájára. 1967-ben kinevezték a szakszervezeti szövetség elnökévé. Mások mellett ő tette le a rózsadombi tájképet máig elcsúfító – teljesen soha meg nem épült – szakszervezeti szálló alapkövét. Pályafutását az állampárt Központi Bizottságába történt megválasztása koronázta.
Egyre súlyosbodó betegsége 1970-ben azonban elhatalmasodott rajta, s az év tavaszán meghalt. Temetésére az Új köztemetőben került sor a díszsírhelyek közt. Fia, ifjabb Blaha Béla az 1976 és 1983 között az állambiztonság tisztje volt hadnagyi, majd főhadnagyi rangban.
Életút, tisztségek:
1930–1947: A királdi bánya csillése, majd vájára.
1945. január 5. – 1970. március 27. A Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1948. június: Az MDP Borsod-Gömör megyei (1950. március 12-től Borsod-Abaúj-Zemplén megye) pártbizottságának bányászati referense.
1951. július – 1967. január: A Bányaipari Dolgozók Szakszervezetének főtitkára, majd elnöke.
1953. március 1. – 1970. március 27. A Szakszervezetek Országos Tanácsa (SZOT) Elnökségének tagja.
1953. július 3. – 1967. január 28. Országgyűlési képviselő.
1958. január – 1969. június 4. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság tagja.
1959. december 5. – 1966. december 3. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1967. január – 1970. március 27. A SZOT elnöke.
