Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1898-ban született. Rákosi Mátyás testvére volt. AZ MKP Propaganda Osztályának, majd 1947. szeptember 15. és 1950. április 12. között az MKP, illetve MDP Oktatási Osztályának vezetője volt.
Az MDP KV tagja volt 1948. június 14. és 1956. október 30. között.
1952-54-ben az Agit.Prpo. Osztály helyettes vezetője, majd 1954-56 közöttt a Pártfőiskola igazgatója lett. 1956 októberében a Szovjetunióba emigrált, ahonnan 1958-ban tért haza.
Hazatérte után az MTA Közgazdaságtudományi Intézetében dolgozott közgazdászként.
1988-ban hunyt el.
Kommunizmuskutató Intézet
1898. június 23-án született a délvidéki Adán (Bács-Bodrog vm., ma Vajdaság, Szerbia), egy tizennégy gyermekes, alig-alig vallásos zsidó terménykereskedő családjában. Testvérbátyja volt Rákosi Mátyás, a későbbi kommunista diktátor. Az édesapát Rosenfeld Józsefnek hívták, 1903-ban magyarosította nevét Rákosira.
Az első világháborúban a keleti fronton szolgált, ahol orosz hadifogságba esett, és miután szimpatizált a kommunista eszmével, belépett az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Pártba. Részt vett az orosz polgárháború fegyveres harcaiban, majd Franciaországban látott el pártfeladatokat.
Moszkvába való visszatérését követően éveken keresztül a Magyarországon 1925 óta börtönben lévő bátyja szabadulását próbálta elérni különböző fórumokon; ennek érdekében magyar és szovjet szerveket, befolyásos európai kommunistákat egyaránt megkeresett. Az ügyben mutatott viselkedése sokszor felelőtlennek, néha túlbuzgónak bizonyult. Rákosi kiszabadítása ügyében később nemcsak ő, hanem mások is próbálták eljárni, például Ferenc nevű testvére, akivel közösen levelet is írt Sztálinnak bátyjuk ügyében.
1937-ben, a sztálini tisztogatások idején letartóztatták, ismeretlen helyen tartották fogva, majd kilenc hónap elteltével, Georgi Dimitrov közbenjárására, szabadon engedték. Meghurcolása ellenére sem veszítette el a pártba hitét, továbbra is meggyőződéses kommunista maradt.
A második világháború kitörése a Szovjetunióban érte, ahol fegyvert fogott, és katonaként védte az országot. Magyarország 1945-ös szovjet megszállását követően a moszkvai csoport tagjaként hazatért és a Magyar Kommunista Pártban vállalt politikai szerepet. Az 1945-ös évben párt népszerűsítését és a kommunista ideológia hirdetését irányító Propaganda Osztály propaganda alosztályának vezetője lett. Hangsúlyos feladatot kapott a szovjet típusú diktatúra létrehozásában, a könyvkiadás ellenőrzésében, a káderek ideológiai képzésében és a materialista világnézet népszerűsítésében egyaránt. A párt legfelső vezetése őt bízta meg a Propagandista című kommunista szócsőként létrehozandó lap elindításával. A következő bő másfél évben az osztály oktatási alosztályát vezette. 1947 szeptemberében alosztályát osztállyá szervezték, s őt bízták meg annak vezetésével.
A kommunista diktatúra kialakításában játszott fontos szerepét jól példázta, hogy 1947-ben a párt másodmagával kiküldte Moszkvába, hogy tárgyalásokat folytasson a magyar hadifoglyok lehetséges hazaengedéséről. Politikai pályafutása csúcsát 1948-ban érte el, amikor a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetősége (KV) tagjaként bekerült a párt legbelső köreibe. Később KV-tagként a párt Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője lett. 1954 tavaszától a káderek minél jobb felkészítése és ideológiai képzése érdekében létrehozott Pártfőiskola élén állt.
Testvére 1956. júliusi leváltása és a Szovjetunióba szállítása után az ő politikai pozíciója is jelentősen meggyengült. Az 1956-os forradalom és szabadságharc idején, félve a felelősségre vonástól, a Szovjetunióba menekült, ahonnan csak két évvel később, a forradalom leverése után az egypártrendszert restauráló Magyar Szocialista és Munkáspárt (MSZMP) határozata alapján térhetett haza. A Kádár-féle vezetés semmilyen politikai pozíciót nem engedélyezett számára. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársaként nyugdíjazták 1961 őszén.
Miután bátyját már nem láthatta élve Magyarországon, igyekezett emlékét ápolni. Látván, hogy Rákosi Mátyás hamvainak urnáját többször meggyalázták a Farkasréti temetőben, 1982-ben személyesen Kádár Jánosnak címzett levélben fogalmazta meg nemtetszését a rongálás miatt.
Távol az aktuálpolitikától, 1988 februárjában halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1917-től az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt, 1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP). 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1945. augusztus 7. – 1946. október 1. Az MKP Pártbíróságának tagja.
1945. február – 1945. december: Az MKP Központi Vezetősége (KV) Propaganda Osztályán a propaganda alosztály vezetője.
1945. december – 1947. szeptember 25. Az MKP KV Propaganda Osztályán az oktatási alosztály vezetője.
1947. szeptember 25. – 1950. június 1. Az MKP (1948. június 14-től MDP) KV Oktatási Osztályának vezetője.
1948. június 15. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1949. május 15. – 1953. március 8. Országgyűlési képviselő.
1949. augusztus 15. A párton belüli bizalmas ügykezelés megszervezésére kiküldött operatív bizottság tagja.
1950. június 1. – 1954 tavasz: Az MDP KV Agitációs és Propaganda Osztályának helyettes vezetője.
1954. április – 1956. augusztus 16. Az MDP KV Pártfőiskolájának igazgatója.
1956. augusztus 31. Kinevezik a felállítandó Társadalomtudományi Akadémia igazgatójává.
1958 – 1961. szeptember 16. A Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaságtudományi Intézetének munkatársa.
