Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1923. szeptember 11-én született Nyíregyházán. Nős, két lánya van. Géplakatosként kezdett dolgozni.
1948-49 között az MDP KV-apparátus munkatársa. 1949-50 között az Élelmiszeripari Munkások Szakszervezetének Szabolcs-Szatmár megyei Bizottságának titkára. 1951-54 között a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság Ipari Osztályának vezetője. 1954-56 között a Nyíregyházi városi pártbizottság első titkára. 1956 vége és 1963. december 27. között a Szabolcs-Szatmár megyei pártbizottság első titkára. 1963. december 7. és 1980. április 24. között belügyminiszter. 1959. december 5. és 1985. március 28. között KB-tag. 1980-85 között országgyűlési képviselő.
Kommunizmuskutató Intézet
1923. szeptember 11-én született Nyíregyházán. A négy polgári iskolai osztály elvégzését követően géplakatosnak tanult. A második világháború éveiben előbb dohányipari segédmunkásként dolgozott szülővárosában, majd 1944 augusztusában, amikor a Vörös Hadsereg elérte Erdély területét, őt is behívták katonának. Nem sokkal később, 1945 januárjában hadifogságba esett, és a Szovjetunióba került.
1948. júliusi szabadulását és hazatérését követően visszatért a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalthoz, és a helyi szakszervezetnek is tagja lett. Hamarosan titkári pozíciót kapott az Élelmiszeripari Munkások Országos Szakszervezete Szabolcs-Szatmári Bizottságában, miközben 1950-ben belépett az országot akkor már egyedüli pártként diktatórikus módszerekkel irányító Magyar Dolgozók Pártjába (MDP) is. Ezt követően Szabolcs-Szatmár megye és a megyeszékhely pártbizottságában is több vezető funkciót kapott: előbb az MDP megyei pártbizottságának osztályvezetője, aztán 1954-től a nyíregyházi városi pártbizottság első titkára lett. Munkája során részt vett a vidéki lakosság, a mezőgazdaságban dolgozók elleni hatósági fellépésekben, az erőszakkal végrehajtott begyűjtésekben is.
Az 1956-os forradalmat követően rögtön csatlakozott a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) néven újjáalakult állampárthoz. A párt megyei intéző bizottsági elnökeként közreműködött a helyi forradalmárok felkutatásában, letartóztatásában és megbüntetésében. Állítólag volt olyan forradalmár is, akire személyesen ő maga kért halálbüntetést a megtorlások során. 1957 júliusától hat éven keresztül a párt első számú vezetője volt Szabolcs-Szatmárban. A forradalom idején megmutatkozó párthűsége is hozzásegíthette ahhoz, hogy 1959-ben beválasztották az MSZMP Központi Bizottságába (KB); ezzel tagja lett a párt és ezáltal az ország felső vezetésének. Emellett 1958-an az Országgyűlésbe is bekerült.
KB-tagsága és képviselői mandátuma mellett 1963-ban az állampárt kinevezte belügyminiszternek, annak ellenére, hogy ehhez kapcsolódó (rendészeti vagy jogi) előképzettsége nem volt. A kommunista diktatúrák egyik kulcsminisztériumát jelentő tárcát egészen 1980-ig vezette. Ezzel a 16 és fél évnyi miniszterséggel második az 1945 utáni tárcavezetők sorában (a leghosszabb ideig e korszakban Czinege Lajos volt miniszter). Fontos szerepe volt az 1963-as – nem teljeskörű – amnesztia végrehajtásában, amelynek révén minden esetben tájékoztatást kapott arról, hogy kik, mikor szabadulhatnak, sőt ő maga is döntött a bebörtönzöttek további sorsáról. Beosztásánál fogva alá tartozott a rendőrség és a titkosszolgálatok felügyelete is. 1973-ban kiadott parancsával növelte a megbízható, magas kvalitásokkal és elkötelezettséggel rendelkező ügynökök, az úgynevezett titkos munkatársak számát. Miközben támogatta azt az elképzelést, hogy a „szocialista” országok állambiztonsági szervezetei egy közös adattárban osszák meg egymással információikat ellenségeikről, a nyugati hatóságok által üldözött hírhedt nemzetközi terrorista, Carlos és társai minisztersége idejének végén találtak menedéket a Magyar Népköztársaságban.
Közismert italozásai ellenére 1980-as nyugdíjazásáig belügyminiszter maradhatott, KB-tagságát pedig még ennél is tovább, egészen 1985-ig megőrizhette.
A rendszerváltoztatás után egy évvel, 1991. augusztus 13-án halt meg Budapesten. Családtagjai közül többen az állambiztonsági szolgálatok állományában dolgoztak.
Életút, tisztségek:
1937–1942: A nyíregyházi kisvasútjavító műhely tanonca, majd az Irsai-féle Öntöde- és Gépgyár géplakatosa.
1942. július – 1944. augusztus: A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalat segédmunkása-
1944. augusztus – 1948. július: Honvéd, 1945 januárjától hadifogoly a Szovjetunióban.
1948. július – 1949: Újra a Nyíregyházi Dohányfermentáló segédmunkása, a szakszervezet tagja.
1949 –1951. december 1. A Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalatnál az üzemi bizottság tagja és titkára, majd az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének megyei titkára.
1950-től a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956 novemberétől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1951. december 1. – 1954. május 8. Az MDP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottsága ipari osztályának helyettes vezetője.
1954. május 8. – 1956. október 31. Az MDP Nyíregyházi Városi Bizottságának első titkára.
1956: Elvégzi az MDP pártiskoláját.
1956. november 5. után: A Szabolcs-Szatmár megyei Forradalmi Munkás-Paraszt Bizottság elnöke.
1956. november – 1957. június 29. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Ideiglenes Intéző Bizottságának elnöke.
1957. június 29. – 1963. december 7. Az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bizottságának első titkára.
1958. november 26. – 1967. január 27. Országgyűlési képviselő.
1959. december 5. – 1985. március 28. Az MSZMP Központi Bizottságának tagja.
1963. december 7. – 1980. június 27. Belügyminiszter.
1971. április 25. – 1975. április 11. Országgyűlési képviselő.
1980. június 8. – 1985. április 19. Országgyűlési képviselő.
