Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Művei
Gyönkön született, 1920. június 26-án. Édesapja órás és aranyműves volt. Lányát a szegedi tanítóképzőbe íratta be, de a háborús viszonyok miatt nem vizsgázott le.
1936-ban ment el először a szegedi munkásotthonba. 1941-ben vették fel a kommunista pártba. Itt ismerkedett meg Komócsin Zoltánnal és Korom Mihállyal. 1943 szeptemberétől a délvidéki Gábor (Gakovó) község tanítója volt. A környéken tevékenykedő partizáncsoportnak fegyvereket fuvarozott, lakásán adóvevőt helyeztek el. 1944. március 19. után szegedi munkásmozgalmi emberek szöktetésében vett részt.A háború végén, 1944 őszén Szegeden Révai figyelt fel rá és Komócsin Zoltánra, és különböző feladatokkal bízta meg őket. Így lett a Szegedi Területi Szakmaközi Bizottság titkára. 1945 tavaszán többekkel (Komócsin Zoltánnal és Gáspár Sándorral) elvégezte az MKP debreceni pártiskoláját. Ezután az MKP központi pártiskolájának tanára. 1946 közepétől a Kőbányai Pártbizottság, majd a Budapesti Pártbizottság munkatársa, 1948-ig.
Benke Valéria a 40-es évek második felében
1948-tól a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára. Rövid ideig a KV Káder Osztályon dolgozott, majd 1951-ben az Országos Béketanács titkára lett. Ebben az esztendőben a Központi Vezetőség póttagjává választották. 1952-ben beiratkozott az Eötvös Loránd Tudományegyetemre. 1954-ig állt az Országos Béketanács élén, majd a Magyar Rádió elnöke lett, Komócsin és Lakatos Éva javaslatára. Az MDP III. kongresszusán (1954 ) választották a KV rendes tagjává. 1956-ig volt a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének budapesti titkára. Mező Imre személyi köréhez tartozott (Mezőt a Budapesti Pártbizottságról ismerte, a negyvenes évekből) Biszkuhoz hasonlóan.
1956. október 28 -án kimaradt a pártvezetésből. Két nappal később a Rádió elnökéből elnökhelyettes lett, Újhelyi Szilárd mellett.
1957. február 26 -án a KB ülésén kooptálták a testületbe. 1957. augusztus 29-én újra a Rádió elnöke lett, de addig is kormánybiztosként ő vezette a céget. Közben 1957-ben az ELTE-n tanári diplomát szerzett. 1958. január 28-én művelődésügyi miniszterré választották, így elköszönt a Rádiótól. 1961. szeptember 13-ig állt a művelődési tárca élén, novembertől a Társadalmi Szemle Szerkesztő Bizottságát vezette.
Portré 1980-ból
A X. kongresszuson (1970 ) a Politikai Bizottság s a KB Agitációs és Propaganda Bizottság tagja lett. Berend T. Iván szerint a reformerek és reformkritikusok harcában középre állt. Ilyen értelmű cikke jelent meg a Társadalmi Szemlében 1973 januárjában. A XI. kongresszuson (1975 ) az KB Agitációs és Propaganda Bizottságból kimaradt. A XIII. kongresszuson (1985 ) kimaradt a Politikai Bizottságból. Az országos pártértekezleten (1988 ) kikerült a KB-ból is. A KB 1988 december i plénumán nyugdíjazták.
Kommunizmuskutató Intézet
1920. június 26-án született a Tolna vármegyei Gyönkön egy órásmester lányaként. Kamaszkorában édasapja adótartozása miatt családjával el kellett hagyniuk korábbi otthonukat, s Szegedre költöztek.
Egy itteni munkásotthonban került kapcsolatba a kommunizmus eszméjével, majd 1941-ben a két háború között illegálisan működő Kommunisták Magyarországi Pártjába is belépett. Nagy hatást gyakorolt rá a város későbbi kommunista polgármestere, a Tanácsköztársaság egykori vöröskatonája, Dénes Leó, akivel szoros barátságba került. Eleinte tanítóként dolgozott, de, részben Dénes Leó hatására, az ország szovjet megszállását követően, elvégezte a Magyar Kommunista Párt (MKP) debreceni pártiskoláját, majd az MKP budapesti pártiskolájának tanára lett. Hamarosan kinevezték a párt kőbányai szervezetének titkárává, 1948-tól pedig tagja lett az ekkor már Magyar Dolgozók Pártja (MDP) néven működő kommunista párt fővárosi választmányának. Még ugyanebben az évben budapesti titkári pozíciót kapott az MDP nőszervezeténél, a Magyar Nők Demokratikus Szövetségénél is.
1949-ben országgyűlési képviselő lett, 1951-ben pedig kinevezték a párt egyik propagandaszervezte, az Országos Béketanács titkárává. Itteni feladata az volt, hogy az országot járva az MDP („béke”)politikájának támogatásáról, helyességéről, a rendszer működésének feltétlen elfogadásáról győzködje a paraszti lakosságot. Időközben bekerült a Budapest főváros helyi ügyeit intéző Fővárosi Tanácsba, és póttagként bekerült az MDP vezető testületébe, a Központi Vezetőségbe (KV) is.
1954 tavaszán egy újabb fokkal feljebb került a párthierarchiában: beválasztották a KV-be, vagyis teljes jogú tagja lett a párt felső vezetésének. Még ugyanebben az évben, 1954 augusztusában kinevezték a Magyar Rádió élére, ami különösen fontos és bizalmi pozíciónak számított, mivel a rádió ebben az időszakban, az írott sajtó mellett – más tömegtájékoztatási eszköz nem lévén –, a kommunista propaganda egyik meghatározó eszközeként működött.
A rádió elnökeként az 1956-os forradalom idején is a Magyar Rádió épületében tartózkodott. A megmozdulások első napján, október 23-án az intézmény elé vonuló diákoknak, a pártközpont utasítására, nem engedélyezte, hogy követeléseiket beolvassák, majd megpróbált a tömeghez szólni, ám a tüntetők megdobálták, és a közéjük küldött közvetítőkocsiból is elüldözték a rádiósokat. Nem sokkal később az Államvédelmi Hatóság épületben tartózkodó emberei tüzet nyitottak a tüntetőkre. Ezt követően Benke és munkatársai szándékosan igyekeztek tönkretenni a rádió számos műszaki berendezését, hogy az épületet akkor még csak ostromló forradalmárok ne tudják majd használni azokat. Benke próbált segítséget kérni a pártközpontból, de a politikai és katonai vezetés tehetelensége miatt a rádió épülete hamarosan elesett. Az elnök még ez előtt, valószínűleg 24-én hajnalban elhagyta az épületet.
A történtek ellenére formálisan egészen október 30-ig ő volt a rádió elnöke, és ezt követően is elnökhelyettes maradhatott. A forradalom vérbefojtása után az intézmény kormánybiztosa, majd alelnöke lett, végül 1957 és 1958 között elnökként újra az intézmény élére került. Az elsők között ismerte fel a televízióban rejlő propagandisztikus és manipulációs lehetőségeket, így már 1957-ben felállíttatta a Televíziós Főosztályt a rádió keretein belül.
Munkájára a forradalmat szovjet csapatok segítségével leverő és a kommunista hatalmat visszaállító új pártvezetés más téren is számított. 1957 februárjában tagja lett az új állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) Ideiglenes Központi Bizottságának, később pedig a Központi Bizottságnak (KB) is, vagyis újra bekerült a párt felső vezetésébe. Sőt, 1958 januárjában a forradalom után újra kiépülő diktatúra egyik keményvonalas politikusának, Münnich Ferencnek a kormányában megkapta a művelődésügyi tárcát, így jelentős ráhatása lett a könyvkiadás, a filmkészítés, a sajtó, a színházak, a művelődési intézmények és az oktatás kérdéseire is. Teljes mértékben elutasított minden nem kommunista tudományos eredményt, 1960-ban pedig személyesen hagyta jóvá azt a műemlékjegyzéket, amely számtalan régi épületet, műalkotást vett ki a jogi védettség alól, ezzel is elősegítve pusztulásukat. A magyar tudomány és kultúra kérdéseire a párt elméleti folyóirata, a Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetőjeként is jelentős hatást tudott gyakorolni, annak ellenére, hogy neki magának csak 1957-ben sikerült megszereznie a diplomáját.
A hatvanas évek végén és a hetvenes évek elején karrierje még magasabbra ívelt. 1967-ban tagja lett a köztársasági elnöki jogköröket gyakorló Elnöki Tanácsnak, majd 1970-ben a kultúra, a tudomány, a sajtó és a pártideológia kérdéseit irányító egyik csúcsszervnek, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának is. Nem sokkal később, 1970 novemberében az MSZMP legmagasabb szintű döntéshozó szervébe, a Politikai Bizottságba (PB) is bekerült, amelynek ő volt az első, és több mint egy évtizeden keresztül az egyetlen női tagja.
Befolyása az 1980-as évek közepén csökkenni kezdett; 1985-ben az Agitációs és Propaganda Bizottságból, illetőleg a PB-ből is kikerült, de a KB-nek egészen 1988-ig tagja maradt. Végül ugyanebben az évben, 1988 decemberében a Társadalmi Szemle éléről ment nyugdíjba.
A rendszerváltoztatás után minden közéleti tevékenységtől visszavonult. 2009. június 7-én halt meg Budapesten, sírja a Farkasréti temetőben található.
Életút, tisztségek:
1941-től a Kommunisták Magyarországi Pártja (KMP), 1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1943–1944: A szegedi tanítóképzőben félbehagyott tanulmányait követően képesítés nélküli tanítónő Gádoron.
1944–1945: A Szegedi Területi Szakmaközi Bizottság titkára.
1945: Elvégzi az MKP debreceni pártiskoláját.
1945–1946: Az MKP budapesti központi pártiskolájának tanára.
1946. augusztus – 1948: Az MKP Budapest X. Kerületi Pártbizottsága és a (Nagy‑)Budapesti Pártbizottság munkatársa.
1947–1948: A budapesti pártbizottság instruktora, az MKP Központi Vezetősége (KV) Nőtitkárságának munkatársa.
1948–1950: A Magyar Nők Demokratikus Szövetségének (MNDSZ) budapesti titkára.
1948. május 30. – 1951. december 9. Az MDP Budapesti Pártválasztmányának és Pártbizottságának tagja.
1949. június 8. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.
1950–1951: Az MDP KV Káderosztályának politikai munkatársa.
1950. június 15. – 1954. december 7. Tanácstag Budapest Főváros Tanácsában.
1951–1954: Az Országos Béketanács titkára.
1951. március 1. – 1954. május 30. Az MDP KV póttagja.
1951. június 8. – 1951. december 9. Az MDP Budapesti Fegyelmi Bizottságának tagja.
1952. május 25. – 1956: Az MNDSZ Titkárságának tagja.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP KV tagja.
1954. augusztus 24. – 1956. október 30. A Magyar Rádió elnöke.
1956. október 30. – 1956. november 6. A Magyar Rádió elnökhelyettese.
1956. november 6. – 1957. január 14. A Magyar Rádió kormánybiztosa.
1957. január 14. – 1957. augusztus: A Magyar Rádió alelnöke.
1957. február 26. – 1957. június 29. Az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának tagja.
1957. június 29. – 1988. május 22. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1957. nyár: Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán magyar nyelv és irodalom szakos középiskolai tanári oklevelet szerez.
1957. augusztus – 1958. január 28. A Magyar Rádió elnöke.
1957. október 9. – 1965. október 26. Az MSZMP KB Kulturális Elméleti Munkaközösségének tagja.
1958. január 28. – 1961. szeptember 13. Művelődésügyi miniszter.
1958. november 26. – 1971. február 10. Országgyűlési képviselő.
1960. január 12. – 1961. szeptember 19. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1961. szeptember 12. – 1966. december 3. A Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának vezetője.
1966. november 5. – 1970. november 1. Az MSZMP Budapesti Végrehajtó Bizottságának tagja.
1966. december 3. – 1988. december 5. A Társadalmi Szemle szerkesztőbizottságának elnöke.
1967. április 14. – 1971. május 12. Az Elnöki Tanács tagja.
1970. november 28. – 1985. március 28. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának tagja.
1970. november 28. – 1985. március 28. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
