Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Nyírgelsén született, 1904. december 28-án. Eredeti foglalkozása lakatossegéd.
1922-től vett részt a munkásmozgalomban. 1933-tól a KMP tagja. A vasas kommunista frakció titkára, az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék (a KMP féllegális szerve) tanácsának tagja.
1944 őszén lett a KB tagja és 1945 májusában maradt ki a szűkebb vezetésből. 1945. február 17-től a Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének főtitkára, a Szaktanács tagja.
1948-tól a Kismotor- és Gépgyár, majd 1956-tól nyugdíjazásáig (1968-ig) a Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat igazgatója volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1904. december 28-án született Nyírgelsén (Szatmár vm.). A kommunizmus eszméivel már kamaszkorában kapcsolatba került, mivel a kommunisták első magyarországi kormányzása, a Tanácsköztársaság idején belépett a Kommunisták Magyarországi Pártja ifjúsági szervezetébe, a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségébe. Az első világháborút követően lakatossegédként helyezkedett el. A munkásmozgalommal ezt követően is kapcsolatban maradt: 1922-ben belépett a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba, és tagja lett a vas- és fémipari munkásokat tömörítő szakszervezetnek is. Később, 1933-ban, átlépett az ebben az időszakban illegálisan működő kommunista pártba s ő irányította a fémipari munkások szakszervezetének kommunista frakcióját, sőt a szakszervezeti munkásokat kommunista befolyás alatt összefogó Egyesült Szakszervezeti Ellenzéket is.
Aktív kommunista szakszervezeti vezetőként, a harmincas évek sztrájkjainak állandó szervezőjeként és résztvevőjeként hamar a rendőrség látókörébe került. 1936-ban letartóztatták és illegális kommunista tevékenység vádájával öt évi börtönre ítélték. Szabadulása után továbbra is illegális pártmunkát végzett. 1944 szeptemberében tagja lett az újjászervezett Kommunista Párt budapesti Központi Bizottságának.
A párt legfelső vezetéséből hamarosan kimaradt, de fontos szakszervezeti vezetői funkcióit megőrizte, így segíteni tudott pártja szakszervezetek felett gyakorolt befolyásának kiépítésében. A kommunista párt hatalomátvételének évében, 1948-ban kinevezték egy nem sokkal korában államosított vállalat, a Kismotor- és Gépgyár igazgatójává.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követő időszakban rövid időre újra politikai szerephez jutott, mivel tagja lett az új névre keresztelt kommunista párt, a Magyar Szocialista Munkáspárt Budapesti Ideiglenes Intéző Bizottságának, s részt vett a fővárosi pártélet újjászervezésében. Ezt követően, egészen 1968-as nyugdíjazásáig, újra gyárigazgatói feladatokkal bízták meg.
Nyugdíjazása után tíz évvel, 1978. augusztus 5-én halt meg a fővárosban.
Életút, tisztségek:
1919: A Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségének tagja.
1922–1933: A Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja.
1922–1936: A Magyarországi Vas- és Fémmunkások Központi Szövetségének tagja, 1933-tól a szervezet kommunista frakciójának titkára.
1933-tól a Kommunisták Magyarországi Pártja, 1943. júliustól a Békepárt, 1944. szeptembertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1931–1935: Az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék Központi Vezetőségének (1934 júliusától Központi Tanácsának) tagja, illetőleg a szervezet vezetője.
1944. szeptember 12. – 1945. február 23. Az MKP (Budapesti) Központi Bizottságának tagja.
1945. február 17. – 1948: A Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének ügyvezető titkára.
1945. december 2. – 1948. október 20. A Szakszervezeti Tanács tagja.
1948–1956: A Kismotor- és Gépgyár igazgatója.
1956. december – 1957. március: A Vas- és Fémmunkások Szakszervezetének ügyvezető titkára.
1956. december 8. – 1957. június 9. Az MSZMP Budapesti Ideiglenes Pártbizottságának tagja.
1957–1968: A Vaskohászati Kemenceépítő Vállalat (később Kohászati Gyárépítő Vállalat) igazgatója.
1957 – 1958. március 2. A Szakszervezetek Országos Tanácsa Elnökségének tagja.
