Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1945. május 21. és 1946. október 1. között az MKP KV tagja volt.
Kommunizmuskutató Intézet
1902. január 31-én született a felvidéki Ragyolc községben (Nógrád vm., 1920 után Radzovce, ma Szlovákia). Hat elemi iskolai osztályt végzett. Kitanulta a kőfaragó mesterséget, később bányászként és segédmunkásként dolgozott.
A kommunisták 1919-es hatalomátvétele után, a Tanácsköztársaság idején csatlakozott a Vörös Hadsereghez. A vörös diktatúra bukását követően, 1926-ban belépett a Csehszlovák Kommunista Pártba, részt vett a párt szervezetének építésében. Mivel a kommunista tevékenység a két háború közötti Magyarországon törvényellenesnek számított, a hatóságok gyakran feketelistára tették, majd 1942 és 1944 között internálták. 1944 augusztusában az általános mozgósítás elől fiaival együtt megszökött, és közösen csatlakoztak Nógrádi Sándor ezen a környéken működő partizánegységéhez. A német és a magyar csapatok ellen vívott harcok során egyik fia életét vesztette.
A világháború végét követően azonnal bekapcsolódott a politikai életbe, 1944 végén belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP). 1945-ben, Rákosi Mátyás javaslatára, ő lett a zömében munkások lakta, ezért a kommunisták számára fontos nógrádi nagyváros, Salgótarján városi pártszervezetének titkára. Még ugyanebben az évben bekerült az Ideiglenes Nemzetgyűlésbe. Az MKP „pünkösdi konferenciáján” 1945 májusában tagja lett az MKP akkor még csak 25 tagú Központi Vezetőségének (KV) is. Az a körülmény, hogy mindössze egy évig maradt tagja a párt felső vezetésének, arra utal, hogy pártfeladatait rosszul végezte. Ez idő szerint az MKP nem dúskált a káderekben, különösen nagy szükség lett volna tehetséges helyi munkáskáderekre. KV-tagsága után Bandur még alacsonyabb vezetői posztok betöltésére sem jött szóba, ami arra utal, hogy nagy baj lehetett vele.
1946 után vezetői tisztségei nem voltak, a politikából kiszorult, és különböző észak-magyarországi bányákban dolgozott. 1957 és 1959 között a Munkásőrség századparancsnoka volt. 1959-ben erkölcsi okok miatt kizárták a pártból; ezt követően, 1962-es nyugdíjazásáig, Szolnok mellett volt segédmunkás.
Hetvenkét éves korában, 1974. július 14-én Szolnokon hunyt el.
Életút, tisztségek:
1918–1919: Segédmunkás a Csepeli Vasöntödében.
1919: A Tanácsköztársaság Vörös Hadseregének katonája.
1921–1925: Vasúti kocsirendező Salgótarjánban.
1926–1931: A Macskalyuki Kőbányában kőfejtő.
1926–1945: A Csehszlovák Kommunista Párt tagja.
1931–1942: Segédmunkás.
1944. szeptember – 1945 január: Partizán Észak-Magyarországon.
1944-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt tagja.
1945. március 25. – 1945 július 1. Az MKP salgótarjáni városi titkára.
1945. május 21. – 1946. október 1. Az MKP Központi Vezetőségének tagja.
1945: Elvégezi a hathetes pártiskolát.
1945. július 14. – 1945. november 29. Az Ideiglenes Nemzetgyűlés tagja.
1945. szeptember: Az MKP Nógrád Megyei Bizottságának járási instruktora.
1945. október – 1948: A Bányaipari Minisztérium bányafa-ellenőre.
1948–1951: A Gyöngyössolymosi Kőbánya Nemzeti Vállalat üzemvezetője.
1951–1959: Petőfibányán gondnok, majd bányamintaszedő.
1957–1959: Munkásőr századparancsnok.
1959–1962: A Tiszántúli Talajjavító Vállalat szajoli üzemében segédmunkás.
