Életrajzok

Kommunizmuskutató Intézet

1930. január 15-én született Kemecsén (Szabolcs vm.), egy hatgyemekes vasúti pályafelvigyázó gyermekeként. Iskoláit Királytelken és Nyíregyházán végezte. Tizenhat évesen a Nyírbogdányi Petróleumgyártó Rt.-ben kezdett dolgozni. Belépett a szakszervezetbe, majd 1947-ben a Magyar Kommunista Pártba.

1948-ban tagja lett a Dózsa György Népi Kollégiumnak. Sikeresen felvételizett a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemre. Itt bekerült azon diákok csoportjába, akik elsőként folytathatták tanulmányaikat állami ösztöndíjjal a Szovjetunióban. Leningrádban tanult politiai gazdaságtant, 1952-ben szerzett közgazdász diplomát.

Magyarországra való visszatérését követően bekerült az országot diktatórikus eszközökkel irányító kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének apparátusába, ahol a Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályra helyezték. Ekkoriban elsősorban a második világháború vége óta súlyos problémának számító lakáskérdéssel, illetőleg beruházási politikával foglalkozott.

Az 1956-os forradalom után továbbra is az állampárt, a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) központi apparátusában dolgozott. A hatvanas évek elején a Központi Bizottság (KB) Államgazdasági (1966-tól Gazdaságpolitikai) Osztályának helyettes vezetője volt. 1967-ben kinevezték osztályvezetővé; ezzel ő lett az ország egyik legbefolyásosabb gazdaságpolitikai pozíciójának birtokosa. Osztályvezetői megbízatása alatt készítették elő és vezették be a magyar gazdaság megújítására kidolgozott új gazdasági mechanizmust.

1970-ben tagja lett az MSZMP KB-nak is. 1973-ban személyi és szakmai ellentétek miatt eltávolították a Gazdaságpolitikai Osztály éléről. Ennek hátteréről mindmáig keveset tudunk, a visszaemlékezések egymásnak ellentmondó részleteket tartalmaznak. Ezt követően látszólag fontos, valójában korábbi megbízatásához képest formális pozícióba helyezték, amikor kinevezték a Központi Statisztikai Hivatal elnökévé. (A statisztika a szocializmusban furcsa szerzet volt: gyakran nem a minél pontosabb adatszolgáltatást, inkább a tervszámok igazolását várt tőle a hatalom.)  

Bálint Józsefet 1979-ben, negyvenkilenc éves korában, korkedvezménnyel nyugdíjba küldték.

A rendszerváltoztatás után érdeklődése a Szovjetunió, illetőleg Magyarország második világháborús történelme és gazdaságtörténete és az orosz kultúra felé fordult. Kutatói tevékenységének elismeréseképpen Oroszország elnöke, Vlagyimir Putyin 2004-ben és 2013-ban is kitüntetésben részesítette.

Életút, tisztségek:

1946–1948: A Nyírbogdányi Petróleumgyár Rt. munkatársa.

1947: Belép a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetébe.

1947-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.

1952. december: Közgazdász végzettséget szerez a Leningrádi Pénzügyi és Gazdasági Főiskolán.

1953. március – 1956. október: Az MDP Központi Vezetősége Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályán gyakornok, majd előadó.

1956. november – 1962. február: Az MSZMP Központi Bizottsága (KB) apparátusában az Államgazdasági Osztályon előadó, majd főelőadó.

1962. február – 1967. április 12. Az MSZMP KB Államgazdasági (1966. december 8-tól Gazdaságpolitikai) Osztályának osztályvezető-helyettese.

1967. április 12. – 1973. június 29. Az MSZMP KB Gazdaságpolitikai Osztályának vezetője.

1967. január 24. – 1971. január 12. Az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének tagja.

1967. április 12. – 1973. június 27. Az MSZMP KB mellett működő Gazdaságpolitikai Bizottság tagja.

1970. november 28. – 1980. március 27. Az MSZMP KB tagja.

1973. június 29. – 1979. március 30. A Központi Statisztikai Hivatal elnöke államtitkári rangban.

1975. április 8. – 1980. április 29. Az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösség tagja.