Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1896 decemberében született Jászberényben (bár a hivatalos iratok 1897. január 11-t jelölték meg születése dátumául). 11 gyerekes szegényparaszti családból származott. 1911-ben két testvérével Pestre költözött, és építőmunkásként dolgozott.
15 éves korában csatlakozott a munkásmozgalomhoz. A két munkáspárt egyesüléséig tagja volt a szociáldemokrata pártnak. A Tanácsköztársaságban vöröskatonaként harcolt, utána letartóztatták, megkínozták, majd szabadulása után csendőri felügyelet alá helyezték. 1932-től a Földmunkások Országos Szövetsége központi vezetőségének, illetve számvizsgáló bizottságának volt a tagja. 1941-ig Jászberényben rakodómunkásként, ezután a békásmegyeri nyomdászüdülőben gondnokként dolgozott.
A felszabadulás után, 1945 májusában a FÉKOSZ szervezőtitkára lett. Később főtitkárhelyettes volt. Az 1948 márciusi kongresszuson bekerült az SZDP pártvezetőségébe. Az egyesülési kongresszus után, az MDP Központi Vezetőségének póttagja volt 1948. június 14. és 1951. március 1. között, majd a testület tagja lett 1951. március 1-től 1956. október 30-ig . 1948 és 1953 között parlamenti képviselőnek is megválasztották.
1957-ben ment nyugdíjba, után a MEDOSZ központi vezetőségének alelnöki tisztét töltötte be. 1970. október 19-én halt meg Budapesten.
Kommunizmuskutató Intézet
1897. január 11-én született Jászberényben (Jász-Nagykun-Szolnok vm.), egy napszámos család utolsó, tizenegyedik gyermekeként. A négy elemi elvégzését követően, tízéves korában, ő is napszámosnak állt, majd tizennégy évesen a fővárosba ment, ahol útépítő munkásként dolgozott tovább. A baloldali eszmékkel igen fiatalon megismerkedett, mivel édesapja és két legidősebb bátyja már a századfordulón tagja volt a helyi munkásszerveződéseknek és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártnak.
Az első világháború kitörését követően igyekezett elkerülni a sorozást, de 1917-ben egy razzia során letartóztatták, és előbb egy tüzérezredhez, majd a katonai rendészethez osztották be. A háború végét követően alkalmi munkákból élt, miközben szülővárosában részt vett az őszirózsás forradalom után felálló helyi nemzeti tanács, illetőleg a mezőgazdasági munkások érdekképviseletével foglalkozó Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, valamint a Kommunisták Magyarországi Pártja jászberényi csoportjának megszervezésében. Az 1919. március 21-én lezajlott kommunista hatalomátvétel után, a Tanácsköztársaság ideje alatt a városban megszervezett új végrehajtó szervnek, a direktóriumnak is tagja lett. Emiatt a tanácshatalom bukása után letartóztatták, majd szabadon bocsátását követően rendőri felügyelet alá helyezték.
Szabadulását követően két évtizeden keresztül fuvarosként dolgozott. Eközben a rendőrségi megfigyelés ellenére sem hagyott fel a politikai szervezkedéssel: 1932-ben bekerült a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének Központi Vezetőségébe.
A második világháború idején, 1941-ben a fővárosba költözött, ahol nyomdai segédmunkásként, majd gondnokként helyezkedett el. A háború alatt többször is behívták katonának, de egészségi állapotára hivatkozva kétszer is sikerült leszerelnie. 1943-ban viszont már nem tudta elkerülni az újabb sorozást; ezt követően eleinte Miskolcon, majd Budapesten teljesített katonai szolgálatot.
A háború után az 1939-ben Szociáldemokrata Pártra (SZDP) átkeresztelt párt jászberényi szervezetének egyik újjászervezője, vezetője lett. Emellett továbbra is fontos szerepet vállalt a mezőgazdasági munkások érdekvédelmének megszervezésében. 1945 májusában társaival megkezdte a Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége megszervezését, amelynek hamarosan országos szervezéssel megbízott titkára lett, így az egész ország területén segíthette a helyi földmunkáscsoportok megalakulását.
Karrierje 1948-ban vett újabb lendületet. Márciusban bekerült pártja Országos Vezetőségébe, áprilisban pedig behívták a törvényhozásba, így pótképviselőből tényleges képviselővé vált. 1948 tavaszán az ország feletti totális irányítás megszerzésére törekvő Magyar Kommunista Párt úgy döntött, hogy az utolsó számottevő politikai erőt, az SZDP-t is felszámolja és erőszakosan magába olvasztja. Az 1948 júniusában erről határozó kongresszuson Badari a kommunisták oldalán állt; ezért aztán karrierje az egyesülés után létrejövő Magyar Dolgozók Pártjában is zavartalanul folytatódhatott. Először a párt Központi Vezetőségének (KV) póttagja lett, majd 1951 márciusától a rendes tagok közé is bejutott. Közben a mezőgazdasági dolgozók érdekvédelmi szervezeteinek kommunista irányítás alatti összefogásával, majd ellehetetlenítésével megbízott Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége főtitkárhelyettese lett. Az 1950-es években több állami gazdaság vezetőjeként részt vett a magyar vidék szocialista típusú átalakításban.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc után nem sokkal, 1957-ben nyugdíjba vonult. Egy évvel később kinevezték a Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetőségi tagjává és alelnökévé. Ezt a posztot egészen 1970. október 19-én, Budapesten bekövetkezett haláláig betöltötte. Temetésére a Kerepesi temetőben, a kommunista vezetés által kiemelkedőnek tartott munkásmozgalmi személyek hamvai számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonban került sor.
Életút, tisztségek:
1907–1911: Napszámos a jászberényi iskolagazdaságban.
1911–1916: Budapesten útmunkás.
1914: Elvégzi a kétéves mezőgazdasági ismétlő iskolát.
1912 – 1948. június 12. A Magyarországi Szociáldemokrata Párt (1939. decembertől Szociáldemokrata Párt [SZDP]) tagja.
1916–1918: Katona az első világháborúban.
1918–1919: Aratómunkás és kocsis.
1918. október – 1919: A Nemzeti Tanács, a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetsége, majd a Kommunisták Magyarországi Pártja jászberényi csoportjának alapító tagja.
1919. március 22. – augusztus 1. A Tanácsköztársaság idején a jászberényi Direktórium tagja.
1920–1940: Jászberényben fuvaros.
1928–1932: A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében a Számvizsgáló Bizottság tagja.
1932–1944: A Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségében a Központi Vezetőség tagja.
1941-től A nyomdászszakszervezet tagja.
1941–1943: A nyomdászok szakszervezetének békásmegyeri üdülőjében gondnok.
1943–1944: Segédmunkás a Forrás, majd az Athenaeum Nyomdában.
1943. szeptember – 1944. február: Katonai szolgálatot teljesít Miskolcon.
1944. november – 1944. december: Egészségügyi katonai szolgálatot teljesít az óbudai Vörösvári úti élelmiszerraktárban.
1945–1948: Az SZDP jászberényi szervezetének vezetője.
1945. május 4. – 1948. április 26. Nemzetgyűlési, illetőleg 1947-től országgyűlési pótképviselő.
1945. május 8. – 1948: A Földmunkások és Kisbirtokosok Országos Szövetsége (FÉKOSZ) országos szervezőtitkára.
1948–1958: A FÉKOSZ, illetőleg a Dolgozó Parasztok és Földmunkások Országos Szövetsége (DÉFOSZ) főtitkárhelyettese.
1948. március 8. – 1948. június 12. Az SZDP Országos Vezetőségének tagja.
1948. április 26. – 1953. május 15. Országgyűlési képviselő.
1948. június 14. – 1951. március 1. A Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének (KV) póttagja.
1949. június 9. – 1953: A parlament társadalompolitikai bizottságának tagja.
1950. augusztus – 1951. február: A Tiszafüred-Kócsi Állami Gazdaság igazgatója.
1951. március 1. – 1956. október 28. Az MDP KV rendes tagja.
1951. május 5. – 1952. január: A Kőröstetétleni Állami Gazdaság igazgatója.
1952. február 1. – 1957. február 1. A Nagytétényi Sertéshizlaló Vállalat vezetője.
1958 – 1970. október 19. A Mezőgazdasági, Erdészeti és Vízügyi Dolgozók Szakszervezetének (MEDOSZ) központi vezetőségi tagja és alelnöke.
1960–1966: A Budapesti Központi Kerületi Bíróság népi ülnöke.
