Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1908. június 25-én született Nagyszombaton (Pozsony megye). Apja államvasúti mérnök volt. Antos István Budapesten végezte a Közgazdasági Egyetemet.
Papírkereskedő, nyomda-, majd laptulajdonos. A felszabadulást követően belépett a kommunista pártba. Egyik szervezője volt a Pénzintézeti Központnak, majd az Országos Gazdasági Tanács főtitkára lett.
A felszabadulást követően azonnal belépett a kommunista pártba. 1945 decemberében a Magyar Kommunista Párt politikai államtitkáraként került a Pénzügyminisztériumba, majd miniszterhelyettesi minőségben dolgozott 1954-ig. Egyik szervezője volt a Pénzintézei Központnak, később az Országos Gazdasági Tanács főtitkára volt. 1953-ban országgyűlési képviselővé választották. 1954-ben egyetemi tanárnak nevezték ki. 1955 áprilisától 1956 októberéig az MDP KV terv és pénzügyi osztályának vezetője volt. 1956. november 4-t követően a pénzügyminiszter első helyettese, majd 1957. május 9-től pénzügyminiszter.
Antos István 1960-ban
1957. június 29. és 1959. december 5. között a KB póttagja volt, majd 1959. december 5-én , a VII. pártkongresszuson a KB tagjává választották. 1960. január 5-én Budapesten elhunyt.
Kommunizmuskutató Intézet
1908. június 25-én született a felvidéki Nagyszombatban (Pozsony vm.; ma Trnava, Szlovákia) egy vasúti mérnök fiaként. Sikeres érettségije után 1926-ban beiratkozott a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetem Közgazdaságtudományi Karára, ahol 1931-ben közgazdász diplomát szerzett. Két évvel később a doktori címet is elnyerte.
Az 1930-as években eleinte papírkereskedőként, majd nyomda- és kiadótulajdonosként tevékenykedett. Polgári származása és foglalkozása ellenére már ekkor szimpatizált a kommunizmus eszméjével, és anyagilag is támogatta a két háború közötti Magyarországon illegálisan működő kommunista mozgalom letartóztatott tagjainak és családjaiknak támogatást nyújtó Magyarországi Vörös Segélyt. A második világháború alatt többször is behívták munkaszolgálatra. A háború vége felé, Budapest szovjet megszállását követően, 1945 februárjában csatlakozott a Magyar Kommunista Párthoz, amely, szakképzettségét felhasználva, egyre fontosabb gazdasági vezető tisztségekbe delegálta. Előbb a hazai pénzintézetek ellenőrzésével és hitelezésével foglalkozó Pénzintézeti Központ egyik főellenőrévé nevezték ki, majd hamarosan a háború utáni gazdasági élet újraindítására és újraszervezésére létrehozott Országos Gazdasági Tanács főtitkára lett.
1945 novemberében politikai államtitkárként a Pénzügyminisztériumba került. Posztját egészen 1951-ig viselte. Nagy szerepe volt a háború utáni pénzügyi stabilitás, valamint a szocialista típusú pénzügyi és hitelezési rendszer megteremtésében, illetőleg az első hároméves terv egyik kidolgozójaként a tervgazdálkodás magyarországi bevezetésében. Ezen kívül ő volt több, külföldi államokkal kötött jelentős gazdasági-pénzügyi megállapodás aláírója is.
1951 elején kinevezték a pénzügyminiszter első helyettesévé, két évvel később pedig az Országgyűlésbe is bekerült. Államigazgatási és politikai megbízatásai mellé 1954-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen tanszékvezető egyetemi tanári címet is kapott, majd hamarosan kijelölték az országot ekkor már állampártként irányító Magyar Dolgozók Pártja (MDP) Központi Vezetőségének apparátusában működő, az ország gazdaságpolitikai döntéseinek előkészítésével foglalkozó Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztály vezetőjévé.
Az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően belépett az MDP helyett létrehozott Magyar Szocialista Munkáspártba (MSZMP). Kinevezték a párt új első embere, a szovjetek által támogatott Kádár János vezette Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyminisztere első helyettesévé, egy évvel később pedig a pénzügyi tárca élére jelölték. 1957 júliusában beválasztották az MSZMP Központi Bizottságának póttagjai, majd 1959 decemberében immár rendes tagjai közé; ezzel bekerült a párt és ezáltal az ország felső vezetésébe. A tervutasításos módszerek és a szocialista gazdálkodás megújításáért folytatott párton belüli küzdelmek közepette egészsége megromlott. Nem sokkal később, 1960. január 5-én Budapesten gyomorvérzésben meghalt.
Személyét halála után a rendszerváltoztatásig nagy tisztelet övezte: a Kerepesi temetőnek a kommunista vezetők számára kialakított Munkásmozgalmi Panteonjában helyezték végső nyugalomra, majd utóbb iskolát, főiskolát, Zuglóban utcát is elneveztek róla.
Életút, tisztségek:
1931: A Pázmány Péter Tudományegyetemen közgazdász diplomát szerez.
1932: Doktorál a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1938–1945: Papírkereskedő, majd nyomda- és kiadótulajdonos.
1945. februártól a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP), 1956-tól a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945: A Pénzintézeti Központ főrevizora.
1945. március 29. – 1945. november 23. Az Országos Gazdasági Tanács főtitkára.
1945. november 23. – 1951. január 27. A Pénzügyminisztérium politikai államtitkára.
1946. augusztus 30. – 1955. november 12. A Magyar Nemzeti Bank kormánybiztosa, 1950. december 8-tól igazgatósági tagja.
1949. június 8. – 1960. január 5. Országgyűlési képviselő.
1951. január 27. – 1955. január 10. A pénzügyminiszter első helyettese.
1954 – 1960. január 5. Az Országgyűlés Terv- és Költségvetési Bizottságának elnöke.
1954. augusztus 1. – 1960. január 5. A Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen a Szocialista Pénzügyi és Hitelrendszertani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanára.
1955. április 25. – 1956. október 31. Az MDP Központi Vezetősége Terv-, Pénzügyi és Kereskedelmi Osztályának vezetője.
1956. november 16. – 1957. május 9. A Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány pénzügyminiszterének első helyettese.
1956. december 7. – 1960. január 5. A Gazdasági Bizottság tagja.
1957. február 26. – 1957. június 1. A Közgazdasági Bizottság titkára.
1957. május 9. – 1960. január 5. Pénzügyminiszter.
1957. június 29. – 1959. december 5. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) póttagja.
1959. december 5. – 1960. január 5. Az MSZMP KB tagja.
1959: Elnyeri a közgazdaságtudomány kandidátusa tudományos fokozatot.
