Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1914. május 19-én született Rákosligeten. Szüleiről közelebbit nem tudunk. Középiskolai tanulmányai végeztével 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerzett. Utána kémikus volt a Chinoinban. (Felesége: Jóboru Magda, oktatáspolitikus, egy ideig KV-tag.)
1943-tól részt vett az ellenállásban, a Marótcsoportban, Egri János néven (fedőneve Bottyán), illegális pártkapcsolatuk Fehér Lajos volt. 1944-ben az ő csoportjának tagja lett, és felvették a KMP-be. Lakása a Marót-csoport egyik találkozóhelye volt. Szakmai tudását kamatoztatva vegybombákat készített. Társával robbantotta fel a Városi Színházban a nyilas naggyűlést.1945-ben a Chinoin megbízott vezetője. 1946-ban az állami hivatalok MKP szervezetének titkára lett. 1947. július 16-tól a Népjóléti Minisztérium csoportfőnöke (osztálytanácsos). 1948 februárjától az Iparügyi Minisztériumban dolgozott, utóbb csoportfőnök, 1948. november 5-ig. 1949. június 17-től a Könnyűipari Minisztérium politikai államtitkára, 1951. január 27-től miniszterhelyettes, 1955. január 17-től a miniszter első helyettese. 1955. szeptember 8-án került át az Országos Tervhivatalba, elnökhelyettesként.
A KB 1961. szeptemberi ülésén tagjai sorába választotta, és másnap kinevezték az Országos Tervhivatal elnökévé. A VIII. kongresszuson (1962) a Politikai Bizottság póttagja lett. Ekkor közölték először az 1960-ban létrehozott KB Államgazdasági Bizottság névsorát, melyen Ajtai neve is szerepelt. Részt vett Nyers gazdaságpolitikai KB-titkár "agytrösztjében", az új gazdasági mechanizmus kidolgozásában. 1967. április 14-én a Minisztertanács elnökhelyettesévé nevezték ki és megvált az Országos Tervhivataltól. Ezévben a kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke is lett. A KB 1969. márciusi ülésén beválasztották a KB Agitációs és Propaganda Bizottságba; egyedül ő volt ezzel egyidőben a KB Gazdaságpolitikai Bizottság tagja is.
A X. kongresszuson (1970) megszüntették a PB-póttagság intézményét. Ajtai is azok között volt, akik így kerültek ki a testületből. Eddigi tisztségei mellett 1970. augusztus 18-án a kormány Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságának elnöke lett.
Rövidesen visszahívták a KB bizottságaiból. A KB 1973. júniusi ülésén a Gazdaságpolitikai, az 1974. márciusi plénumon az Agitációs és Propaganda Bizottságból. Végül 1974. március 21 -én a Minisztertanács elnökhelyetteseként nyugdíjazták. Ekkor választották a Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) elnökévé. 1978. január 15-ig volt a kormány Országos Műszaki Fejlesztési Bizottságának elnöke.
A XII. kongresszuson (1980) a KB Közgazdasági Munkaközösség tagja lett. Ebben az évben a MTESZ alelnöke, majd 1981-től társelnöke lett. 1982. január 9-én megválasztották a Magyar Antifasiszták és Ellenállók Szövetségének elnökévé. Egy hónappal később, 1982. február 14-én halt meg.
Kommunizmuskutató Intézet
1914. május 19-én született Rákosligeten (Pest-Pilis-Solt-Kiskun vm.), tisztviselő szülők gyermekeként. Középiskolai tanulmányai végeztével 1938-ban a Pázmány Péter Tudományegyetemen szerzett vegyészmérnöki diplomát, 1940-ben doktorált. A háború végéig a Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyárban dolgozott.
1944 nyarán műegyetemi társai révén került kapcsolatba egy szerveződő kommunista ellenállócsoporttal. Az ekkor Békepárt néven működő illegális kommunista párt vezetése 1944 késő nyarán döntött úgy, hogy – tekintettel egyéb akcióik hatástalanságára – kisebb fegyveres ellenálló csoportokat szervez, amelyek legalább szabotázsakciók végrehajtására alkalmasak. Az ezeket az akciókat koordináló Fehér Lajos nevezte el őket Marót-csoportnak, s ő javasolta, hogy robbantásos merényleteket hajtsanak végre. A vegyész Ajtai lett a csoport egyik bomabagyártója, s ő maga is részut vett robbantásos akcióban. (A csoport legismertebb akciója a Gömbös-szobor felrobbantása volt.) A háború végén Ajtai formálisan is belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP).
A kommunista ellenállás során tanúsított érdemeinek köszönhetően előbb a Chinoin Gyógyszergyár megbízott vezetője lett, majd a Népjóléti Minisztériumban a gyógyszerellátásért felelős osztály élére került. 1948‑ban átkerült a kommunisták számára kiemelten fontos nagyipari irányítás területére. Az Iparügyi Minisztérium csoportfőnökeként részt vett a magánkézben lévő ipari vállalatok erőszakos államosításának előkészítésében és lebonyolításában. A Rákosi Mátyás által irányított kommunista diktatúra legkeményebb éveiben, 1951‑től, egy másik ipari tárca, a Könnyűipari Minisztérium miniszterhelyettese lett.
1955 őszén az ország gazdasági életében központi szerepet játszó, az ország gazdaságpolitikáját irányító Országos Tervhivatal elnökhelyettesévé, majd 1961‑ben a hivatal elnökévé nevezték ki. Ezzel párhuzamosan a hatvanas években több más meghatározó pozíciót is betöltött: bekerült a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) legszűkebb vezető testületeibe és a kormányzatban is fontos szerephez jutott. Feladata elsősorban a tudományos és kulturális élet irányítása lett. A párt Központi Bizottságában (KB) a Gazdaságpolitikai Bizottság tagjaként a hatvanas évek közepétől részt vett az ország gazdasági irányításának és tervezésének megújítását célzó, 1968‑ban bevezetett új gazdasági mechanizmus kidolgozásában. A hetvenes évek elején, az új gazdaságirányítási rendszer ellen a párton belül indult támadások és az ezt követő visszarendeződési folyamat során fontosabb tisztségeitől meg kellett válnia. 1974‑ben nyugdíjazták.
Ezt követően az aktív politizálástól visszavonult és a tudományirányítás területén kapott szimbolikus tisztségeket. 1980‑ban visszakerült az MSZMP KB mellett működő Közgazdasági Munkaközösségbe. Nem sokkal később, 1982. február 14‑én elhunyt.
Temetésére a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjában került sor.
Felesége Jóború Magda oktatáspolitikus volt, aki egy ideig tagja volt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének.
Életút, tisztségek:
1938: A Pázmány Péter Tudományegyetemen vegyészmérnöki diplomát szerez.
1940: Doktorál a Pázmány Péter Tudományegyetemen.
1938–1945: A Chinoin Gyógyszervegyészeti Gyár vegyészmérnöke.
1944 őszétől a Kommunista Párt, 1944. októbertől a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja, 1956. novembertől a Magyar Szocialista Munkáspárt (MSZMP) tagja.
1945: A Chinoin megbízott vezetője.
1945–1946: A Közellátási Kormánybizottság munkatársa.
1945–1946: A Népjóléti Minisztérium gyógyszerellátásért felelős osztályának vezetője.
1946: Az MKP állami hivatalokban működő szervezeteinek titkára.
1947. július 16. – 1948. február: A Népjóléti Minisztérium csoportfőnöke.
1948. február – 1948. november 5. Az Iparügyi Minisztérium csoportfőnöke.
1949. június 17. – 1951. január 27. A Könnyűipari Minisztérium politikai államtitkára.
1951. január 27. – 1955. január 17. A könnyűipari miniszter helyettese.
1955. január 17. – 1955. szeptember 8. A könnyűipari miniszter első helyettese.
1955. szeptember 8. – 1961. szeptember 13. Az Országos Tervhivatal elnökhelyettese.
1961. szeptember 12. – 1982. február 14. Az MSZMP Központi Bizottságának (KB) tagja.
1961. szeptember 13. – 1967. április 14. Az Országos Tervhivatal elnökeként a Minisztertanács tagja.
1962. november 24. – 1970. november 28. Az MSZMP KB Politikai Bizottságának póttagja.
1962. november 24. – 1973. június 27. Az MSZMP KB Államgazdasági (1966. december 3-tól Gazdaságpolitikai) Bizottságának tagja.
1965. július 1. – 1974. március 21. Az Állami Díj és Kossuth-díj Bizottság elnöke.
1967. április 14. – 1974. március 21. A Minisztertanács elnökhelyettese.
1969. március 6. – 1974. március 21. Az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Bizottságának tagja.
1969. július 1. – 1974. március 21. A kormány Tudománypolitikai Bizottságának elnöke.
1970. augusztus 18. – 1978. január 15. A Minisztertanács mellett működő Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke.
1977. április 23. – 1980. április 25. A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségének (MTESZ) elnöke.
1980. április 25. – 1982. február 14. A MTESZ társelnöke.
1980. március 28. – 1982. február 14. Az MSZMP KB Közgazdasági Munkaközösségének tagja.
1982. január 9. – 1982. február 14. A Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségének elnöke.
