Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
1922. szeptember 22-én született a fővárosban. Középiskolái után a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem közgazdaságtudományi karára iratkozott be. 1943-ban kapcsolatba került a munkásmozgalommal, és tanulmányait abbahagyta.
1945-ben belépett az MKP-ba. 1945-től járási párttitkár volt. 1948 szeptemberében a KV Instruktor Osztály alosztályvezetője, 1949-ben a KV Szervezési Osztályon dolgozott. 1950-ben Somogy megye párttitkára volt. Az MDP II. kongresszusán (1951 februárjában) KV-póttaggá választották. 1951. szeptemberében a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának helyettes vezetője lett. Moszkvában pártakadémiát végzett. A Rákosiék által kiemelt harmincasok közé tartozott.
1953. február 26 -án a Politikai Bizottság tagja lett. Ugyancsak februárban átvette a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztály vezetését. A KV 1953 június i ülésén osztályvezetőből KV-titkárrá lépett elő. Rákosi és Nagy Imre ellentétében az előbbit támogatta.
KV-titkári felügyeleti területe gyakran változott. Először (1953. július 15 -től) a Párt- és Tömegszervezetek, a Pártgazdasági és Ügykezelési valamint a Mezőgazdasági Osztály tartozott hozzá, az utóbbi az MDP III. kongresszusa (1954 ) után elkerült tőle. Október 27 -én hozzá került az Adminisztratív Osztály. A KV 1955 április i plénumán Farkastól átvette az Agitációs és Propaganda Osztályt, a szeptember i KV-ülést követően a Munkásmozgalmi Intézet is hozzá tartozott. A KV 1955 november i plénuma után elkerült tőle a Párt- és Tömegszervezetek valamint az Adminisztratív Osztály. Az Agitációs és Propaganda, a Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály, valamint a Munkásmozgalmi Intézet mellett ezentúl a Mezőgazdasági Osztályt és a Szabad Népet felügyelte. Ugyanekkor elosztották a megyéket a KV-titkárok között, hozzá került Baranya, Bács, Békés, Pest és Somogy. Ezt a rendszert a KV 1956 július i ülésén megszüntették, Ácstól elkerült a Pártgazdasági és Ügykezelési Osztály valamint a Munkásmozgalmi Intézet; felügyelete alá ezután az Agitációs és Propaganda valamint a Mezőgazdasági Osztály, továbbá a Szabad Nép tartozott.
A bonyolódó politikai viszonyok közepette egyre nehezebben ismerte ki magát. A magyar párt-és kormánydelegáció jugoszláviai canossája idején, október 14-23. között ő helyettesítette Gerőt. A KV 1956. október 23/24 . éjszaka tartott ülésén kimaradt a vezető testületekből.
1957-ben tanult szakmájához tért meg. Előbb a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója, 1958-tól osztályvezetője volt. 1961-ben a közgazdaságtudományok kandidátusa lett. 1963-ban főosztályvezető-helyettessé léptették elő. 1965-66-ban Ford ösztöndíjjal Amerikában tanult. 1968 júliusától a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese. Pénzelmélettel és nemzetközi pénzügyekkel foglalkozott. Részt vett az 1968-as gazdasági mechanizmus-reform irányelveinek kidolgozásában. Számos szakcikke jelent meg.
1968. szeptember 14-én öngyilkos lett: kilépett egy ötödik emeleti ablakon.
Kommunizmuskutató Intézet
1922. szeptember 22-én született egy budapesti bányászcsaládban. A középiskola elvégzését követően a M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetemen kezdett közgazdaságtant tanulni. A munkásmozgalommal az egyetem mellett vállalt munkája révén került kapcsolatba; mozgalmi munkája miatt hamarosan abba kellett hagynia tanulmányait.
1945-ben belépett a Magyar Kommunista Pártba, ahol eleinte járási párttitkár volt, majd 1948-ban a kor viszonyaihoz képest képzett embert kiemelték, és kinevezték az akkor már Magyar Dolgozók Pártjára (MDP) átnevezett kommunista párt egyik irányító szerve, a Központi Vezetőség (KV) alosztályvezetőjévé. Ezt követően karrierje meredeken ívelt felfelé: 1950-ben az MDP Somogy megyei első titkárává, egy évvel később, 1951 márciusában pedig a KV egyik póttagjává választották, majd még ugyanebben az évben a KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának osztályvezető-helyettese lett. Időközben pártja Moszkvába is elküldte tanulni. Innen visszatérve, 1953 februárjában újra bekerült az MDP és az ország legfelsőbb irányító testületeibe, a Központi Vezetőségbe, illetőleg ekkor már a tényleges hatalommal rendelkező Politikai Bizottságba (PB) is. (Kinevezésekor éppen csak elmúlt 30 éves. A legfelső és szűk körű párttestületbe való beemelése nyilvánvalóan része volt Rákosi Mátyás ekkoriban kibontakozó új káderpolitikájának, amelynek során fiatal és hozzá feltétlenül hűséges kádereket vont be a párt irányító pozícióiba.) Az 1953. június végi hatalmi átrendeződés után – a szovjetek kemény bírálatban részesítették Rákosit, és Nagy Imrét tették meg miniszterelnöknek – Ács pozíciója tovább erősödött: egyike lett a KV három titkárának (ez ekkor megszüntetett Titkárságnak korábban nyolc tagja volt), és tagja maradt az erősen redukált létszámú PB-nek is (a legfelső testület létszámát 16-ról 9-re csökkentették). Rákosi taktikája bevált: az általa favorizált fiatal káderek révén a párt irányítása az ő kezében maradt, hiába támogatta a közvélemény Nagy Imre kormányzati reformprogramját.
Ács kitartott Rákosi mellett, vezető párttisztségeit egészen 1956 októberéig megtartotta, 1955 tavaszán, Nagy Imre leváltását követően, bekerült a Rákosi-korszak törvénytipró koncepciós pereinek felülvizsgálatával megbízott Rehabilitációs Bizottságba is. Fontos párttisztségei mellett az Országgyűlésbe és a köztársasági elnök jogköreit gyakorló Elnöki Tanácsba is beválasztották. (1953 májusától négy évig rendelkezett parlamenti mandátummal.) 1956. október 24-én, a forradalom kitörését követő napon, a párt összes vezető testületéből kizárták, tisztségeit mind elveszítette.
A forradalom napjaiban, majd azt követően a budapesti lengyel nagykövetségen keresett menedéket, innen próbálta meggyőzni az új pártvezetést arról, hogy ő sohasem számított Rákosi hívei közé. Kádárék számára személye, a jónéhány volt rákosista vezetőhöz hasonlóan, kellemetlen volt, ezért november 11-én neve felkerült a minden párt- és állami funkciótól eltiltott régi politikusok listájára. Hamarosan az MDP helyére lépő Magyar Szocialista Munkáspárt soraiból is kizárták, majd a következő évben, 1957-ben huszonnyolc társával együtt országgyűlési képviselőségétől is megfosztották.
Bár a politikából kiszorult, a párt eredeti szakterületén továbbra is magas pozíciókhoz juttatta. A forradalom leverését követően egy évig a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója volt, majd ugyanitt osztályvezető, később pedig főosztályvezető-helyettes lett. Az 1960-as évek közepén kutatóként egy évet még az Egyesült Államokban is eltölthetett, ami az állampolgárainak szabad mozgását erősen korlátozó kádári diktatúra idején különleges kiváltságnak számított.
1968-ban a korábbi tiltó határozat odáig enyhült, hogy a Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyetteseként már az államigazgatásba is visszatérhetett, sőt részt vett az ország gazdaságának megújítására kidolgozott új gazdasági mechanizmus irányelveinek lefektetésében. Ennek ellenére minisztériumi kinevezését követően néhány hónappal, 1968. szeptember 14-én dolgozószobája ablakán kilépve öngyilkos lett. Az Óbudai temetőben helyezték végső nyugalomra.
Életút, tisztségek:
1940 szeptemberétől: A M. Kir. József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem hallgatója.
1941–1942: A Futura, vagyis a Magyar Szövetkezeti Központok Áruforgalmi Rt. kisegítő tisztviselője.
1943–1944: A pilisszentiváni bánya dolgozója.
1943-tól: A Segédmunkások és Magánalkalmazottak Szakszervezetének tagja.
1945-től a Magyar Kommunista Párt (MKP), 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1945. augusztus – 1948. szeptember: Az MKP Buda környéki járási titkára.
1947: Elvégzi a pártiskolát.
1948. szeptember – 1950. április 19. Az MDP Központi Vezetősége (KV) Szervezési és Instruktor Osztályának alosztályvezetője.
1950. április 19. – 1950. december: A KV Párt- és Tömegszervezetek Osztályának (PTO) helyettes vezetője.
1950. december – 1951. július: Az MDP Somogy Megyei Bizottságának első titkára.
1951. március 2. – 1953. február 26. Az MDP KV póttagja.
1951. július – 1953. február 26. Az MDP KV PTO helyettes vezetője.
1953. február 26. – 1953. június 27. Az MDP KV PTO vezetője.
1953. február 26. – 1956. október 24. Az MDP KV és a KV Politikai Bizottságának tagja.
1953. május 17. – 1957. május 9. Országgyűlési képviselő.
1953. június 28. – 1956. október 24. Az MDP KV egyik titkára.
1953. július 3. – 1957. május 9. Az Elnöki Tanács tagja.
1955. március 10. – 1956. október: A koncepciós perek áldozatainak rehabilitálásával megbízott Rehabilitációs Bizottság tagja.
1957–1958: A Magyar Nemzeti Bank (MNB) ügyvezető igazgatója.
1958–1963: Az MNB osztályvezetője.
1961: A közgazdaságtudomány kandidátusa.
1963 – 1968. július: Az MNB főosztályvezető-helyettese.
1965–1966: Ford-ösztöndíjjal az Egyesült Államokban tanul.
1968. július – 1968. szeptember 14. A Pénzügyminisztérium főosztályvezető-helyettese.
