Segédkönyv a Politikai Bizottság tanulmányozásához (1989)
Az MDP Központi Vezetőségének tagja volt 1954. május 30. és 1956. október 30. között.
Kommunizmuskutató Intézet
1907. március 23-án született egy nyolcgyermekes budapesti munkáscsaládban. A középiskola elvégzését követően a Pázmány Péter Tudományegyetem matematika–fizika szakán tanult tovább, ahol 1934‑ben szerzett diplomát. Ezután polgári iskolai tanárként, illetőleg az egyetem tanársegédjeként dolgozott.
Három év tanítás után előbb a Geofizikai Intézet kutatójaként, majd egy távközléssel foglalkozó vállalat, a Dial Telefonkereskedelmi Rt. munkatársaként helyezkedett el. Magyarország szovjet megszállását követően belépett a Magyar Kommunista Pártba (MKP), és még ugyanebben az évben kinevezték a vállalat műszaki vezetőjévé.
A távközlés és hírközlés területén szerzett tudományos és gyakorlati ismereteire az 1948 után egyeduralkodóvá váló kommunista párt, a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) is igényt tartott. A kezdődő hidegháborúban szükség volt ugyanis a kommunista ideológiához hű műszaki szakemberekre, akik tudásukkal hozzájárulhattak a nyugati világgal vívott fegyverkezési harchoz. Nem meglepő tehát, hogy Ácsot a párt vezetése több tudományos kutatóintézet élére is kinevezte, tevékenységéért az ötvenes években kétszer (!) is Kossuth‑díjjal jutalmazták: 1950-ben és 1952-ben is a díj fokozatát kapta. 1954‑ben az MDP Központi Vezetőségbe is beválasztották; a testületnek az 1956‑os forradalomig maradt tagja.
Ezt követően figyelmét inkább a tudományos kutatás felé fordította. Továbbra is a távközléssel, információelmélettel kapcsolatos kérdésekkel foglalkozott; nevéhez köthető például annak az „Address Code” néven ismert telefonközpontnak a feltalálása, amelyet sokan a mai internet egyik előzményének tartanak.
A rendszerváltoztatás után, 1991. március 4-én halt meg Budapesten.
Életút, tisztségek:
1921-től: Postai távírdász, majd a Magyar Wolframlámpagyár dolgozója.
1934: A Pázmány Péter Tudományegyetemen matematika–fizika szakos tanári diplomát szerez.
1934–1937: A nagytétényi polgári iskola tanára, majd a Pázmány Péter Tudományegyetemen a Fizikai Intézet díjtalan tanársegéde.
1937–1939: A Geofizikai Intézet tudományos munkatársa.
1939–1945: A Dial Telefonkereskedelmi Rt. műszaki tisztviselője, majd helyettes műszaki vezetője.
1945–1949: A Dial Telefonkereskedelmi Rt. műszaki vezetője.
1945-től a Magyar Kommunista Párt, 1948. júniustól a Magyar Dolgozók Pártja (MDP) tagja.
1949–1951: A Geofizikai Intézet igazgatóhelyettese.
1951–1952: A Műszeripari Kutató Intézet igazgatója.
1952–1969: A Távközlési Kutató Intézet igazgatója.
1952. március 15. Megkapja a Kossuth-díj I. fokozatát.
1953: A műszaki tudományok kandidátusa.
1954. március 15. Másodszor is Kossuth-díjat kap, ismét az I. fokozatot.
1954. május 30. – 1956. október 28. Az MDP Központi Vezetőségének tagja.
1955: A műszaki tudományok doktora.
1955. augusztus 7. – 1957. január 1. A Minisztertanács Műszaki Fejlesztési Tanácsának titkára.
